A Pilis-nyereg bejárás

Pünkösd hétfő, gatya idő. Vértest terveztünk, nagyobb társaságban - Atti, Sziszi meg Jani is csatlakozott volna hozzánk, de egész nap szürke meg fekete felhők pörögtek felettünk. Találtam egy oldalt, ahol realtime figyelhettem a felhők mozgását, ebből kiderült, hogy sok jóra ma már nem számíthatunk. Közben meg időnként esett, persze. Tanultunk, dolgoztunk legalább. Délután 4 körül nem bírtuk tovább: ki kell menni valahová, de akkor nem bringával, hanem gyalog.
Összeszedtük magunkat, irány Klastrompuszta. Mikor kiszálltam a kocsiból, még eltűnődtem, hogy vajon vigyem-e az esőkabátomat, de aztán végül is nem vittem. A sárga jelzésen indultunk el a Pilis -nyereg felé. Akkor még nem tudtam, hogy fel tudunk-e menni: lehet, hogy esni fog, lehet, hogy teljesen fel van ázva az erdő.
Jó ütemben haladtunk, és az út is sokkal jobb állapotban volt, mint amire számítottam. Azt persze látni lehetett, hogy nemrégen nagy eső volt, vízfolyások nyomai sok helyen, de nem csúszkáltunk. Még néhány kirándulóval is találkoztunk, és próbáltam telefonnal néhány képet csinálni:



Felértünk a Pilis-nyereghez, bringával inkább nem mennék erre, nem mintha egy jó montival nem lehetne (persze néhány helyen tolni kellene) de helyenként szűk az ösvény és nem akarnám zavarni a többi túrázót. Kicsit elpihentünk a padokon, itt is készült pár kép, aztán elindultunk lefelé a piroson.

Pilis-nyereg, II. világháborús emlékmű

Pilis-nyereg, pihenő

Na, itt már mennék bringával, ez rendes széles földút volt, nem ösvény. Nem sokat haladtunk, amikor balra előttünk szarvas tűnt fel a fák közt. Tökéletlen telefonos képet lőttem róla:

Ott van ám, középen!

Bóklászott kicsit, aztán eltűnt a hegyoldalban. Továbbmentünk, egy kis völgybe értünk, ahol meg Gabcsi vett észre valami mozgást, először azt hitte nyúl, de aztán kiderült, hogy egy kicsi szarvas-, vagy őzgida (azt hiszem ez a neve a kicsinek) Elszaladt a fák közé, de pár méter múlva megláttuk a tesóját, erről már sikerült fotót (fotót?! ehh.. inkább képet) csinálni, figyelmes szemlélő talán lát belőle valamit:

A kicsi a fűben figyel, bele kell zoomolni!

Észrevett...

Ezek után csendben haladtunk lefelé a piroson egészen a Klastrom-szirtek csévi oldaláig, ahol kimerészkedtünk az egyik sziklára kicsit körbenézni. Itt is készült pár kép, köztük egy a Csévi-szirtekről:

Kilátás a Klastrom-szirtektől

Azután lementünk a nagyon meredek úton, ami már csúszós volt a vízfolyástól. Kerestem két-két erős ágat és lenordicwalkingoltunk az aljába, még haladtunk kicsit, azután elmentünk balra, a barlangok irányába. Felmentünk a Leány-barlanghoz, élveztük még kicsit a lassan lenyugvó napot. Aztán óvatos leereszkedés (csúszós-köves), azután a piros, majd mikor elértük, jobbra a sárgán visszasétáltunk Klastrompusztára.
Itt megcsodáltuk a napi elhagyott-ház adagunk első példányát: egy óriási (helyi viszonylatban), de szemmel láthatólag nem átadott, és évek óta nem üzemelő vendégház/panzió szörnyeteg. Sárga, hát persze. Hogy HolyZolit idézzem: "Hű, mekkora miez!" Sikerült az épület elé egy nívódíjas, kb. 3 méter magas zsalukő-beton kerítést is rittyenteni. Impozáns.
Aki ismeri annak nem újdonság: az előbbi épület alatt van Klasin a nagyrét. Régebben idejártak kirándulni, játszani az iskolások Dorogról, de még Esztergomból is. Jöttek a nagy üzemekből, gyárakból az ott dolgozók mindenféle brigádnapokon, meg a Jóisten tudja hány alkalommal. Szép emlékek fűznek ide sok száz/ezer környékbelit. A rét Kesztölc felé eső végén volt egy kis tó is, azt akartam megnézni. A nagyrétet a tó irányában drótkerítés zárta le. Bent tábla: MAGÁNTERÜLET. Gabcsi úgy tudja, hogy maga az egész nagyrét is magánterület és megpróbálták ezt is körbekeríteni, de ez már kiverte a biztosítékot és a tiltakozás hatására leszedték.
A kerítést legyőzve elszántan bemásztam, gondoltam most birtokot háborítok kicsinyég. Fel voltam készülve futásra, ha kutya is lenne esetleg. A kennelt meg is találtam, de üres volt. Feltűnt egy faház is mögötte, de az is elhagyott és elhanyagolt volt. Meg lett a tó is, az meg csupa hínár. Az egész terület csupa gaz. Ott voltak a hajdan szebb napokat látott, kirándulásokon telepakolt padok is elkorhadva, szétesve. Hát ezért érdemes volt körbekeríteni!!!
Biztos mondtam már, szerintem van ez a magyar, újgazdag területfoglalós társasjáték: talál egy gazdátlan vizet,ráteszi a kezét, körbekeríti és kiírja, hogy magánterület. Azután odajár gondolkodni, vagy örülni, hogy mennyire kicseszett a többiekkel. A legdurvább példa, amit eddig láttam: Nagyegyháza. Zongoraszék legyek, ha értem...

Az út:



Összefoglalva:

• táv: 8 km
  
• út: földút, ösvény, turistaút, vadcsapás
  
• látnivaló: Klastrompuszta, romok,erdő, sziklák, barlangok
  
• infrastruktúra: bolt, kocsma Kesztölcön
  
• kapcsolható: Pilis, Pilisszentlélek, Pilis-tető
• nehézségi fok: 30 pont (gyalogos pont: 1,5 pont/km, 2 pont/100 m szint)
  
• gyerek: kirándulásra simán