Szőke-forrás völgye, repetával

Már csütörtökön el akartunk menni egy nagyobb körre Attival, de az idő sem volt annyira oké, meg dolog is volt. Inkább péntekre tettük. Az időjárás nem sok jót ígért ma sem, kinézett eső is, hideg is volt. Felmentünk a Két-bükkfa nyereghez a dobogókői úton, ott álltunk le a kocsival. Na, ott már olyan hűvös volt, hogy felvettem egy pólót a felsőmre. Lepakoltunk, összecihelődtünk, rakosgattam a szőlőcukrot, hogy ott ne hagyjam. Felvettem a hátizsákomat is - pedig nem szeretek úgy tekerni - az esőkabát, meg a többi cucc miatt.
Gurultunk lefelé Pilisszentkereszt felé. A volt laktanyával szemben, még a falu előtt, indul balra fel az erdészeti út, amelyen át lehet menni Pilisszentlászlóra, ezen indultunk. A gurulásban fáztunk, de az emelkedőn igen rövid időn belül melegünk lett. Egy darabig követtük a Kanyargós patak medrét - jó kis árok - azután átmentünk a másik oldalára és emelkedtünk tovább. Nemsokára elértünk a kékkereszt turistaút kereszteződést, utána vártam, hogy jöjjön a kék, de nem láttam sehol, (akkor még azt hittem, nem figyeltem eléggé, gondoltam, majd visszafelé jobban figyelek). Még emelkedtünk egy kicsit, aztán kis gurulás, és elértük a Király-kúti nyerget. Az első elágazás balra a Pilismarót felé vezető erdészeti betonút, azután szinte rögtön Dömösre vezető (ezen jöttünk visszafelé), majd Szentendre-Lepence közútra vezető. Mi haladtunk tovább a sikárosi rét felé. Hamar el is értük, kicsit nézelődtünk az erdészháznál, csináltunk pár fotót, íme:

Sikárosi-rét, erdészház bekötőút

Erdészház-udvar bejárata

Tiszta udvar, rendes ház
Itt kerestem először a szőlőcukrot, de nem találtam, pedig jól esett volna.

Továbbhaladtunkban (gurulásban) Atti észrevett a fák közt egy pihenőt, ez volt a Kárpát forrás, itt is nézelődtünk kicsit. Közben Atti elmesélte, hogy Új-Zélandon (legalábbis az északi szigeten) nincs ehhez hasonló szabad pihenőhely, minden magánterület és minden le van kerítve. Abban a hitben kerekezett, hogy ott van a vadregény, lehet, hogy ott is volt de be volt zárva. Ami még érdekesebb, hogy az óceán part is le volt kerítve. Talán a déli sziget más, majd egyszer megnézzük...

Atti, Új-Zéland, Whakatane

A Kárpát-forrás pihenőhely szépen karbantartott (budi is van!) tábor, csináltunk is fotókat:

Kárpát-forrás, pihenő

Patak a Kárpát-forrásnál

Kicsit távolabb elértük a dömörkapui elágazást, egy nagy, Lőtér feliratú táblánál. Itt balra fordultunk Pilisszentlászló felé, amit hamarosan el is értünk. Kis bénázás - hogyan jussunk ki a közútra - után a Kisrigó Vendéglő előtt elhaladva, a kékjelzésen letekeregve értünk ki az útra. Megint felfelé tekerés következett a Hegytető pihenőig, itt letértünk a közútról, a balra nyíló erdészeti úton tapossuk a pedált felfelé, megint.
Kis emelkedés után (lihegős volt... ) elkezdtünk lefelé gurulni, míg el nem értünk a Pap-rétre.

Pap-rét, vadászház bejárata.
Áttúrtam a zsákot a rohadt szőlőcukorért, de nem volt benne.

Több út is nyílt előttünk, mi a baloldalin haladtunk, Visegrád felé. Itt kezdődött az egész út legszebb szakasza. Nemsokára elértük az Apátkúti-patakot, és egészen Visegrádig mellette haladtunk. Mivel az út folyamatosan lejtett, csak nézelődni kellett és volt is mit! Egy szűk kis völgyben/szurdokban haladtunk, kerülgettük a patakot, a sűrű erdőben, sajátos hangulatban. A különleges hangulat, helyszín úgy látszik másokat is megihletett: egy kanyar után egy rakás rendőrbe, meg kommandósba botlottunk. Már azt hittem valami baj van, amikor megláttam az oda nem illő tárgyat: egy állványra rögzített kamerát. 20 méterrel odébb megálltunk - volt ott egy szép sziklafal, azt fotóztam - mire odajön hozzám az egyik kommandós.

Sziklafal fával, mögöttem már jön a kommandós

A dialógust megpróbálom idézni:

- Helló, fasza bringa! Ez melyik KTM?
- Őőő, ... háát.... a Life One, ... azt hiszem a trekkingek közül ez az alapmodell, a legolcsóbb, de nekem nagyon bejön - jövök bele a beszélgetésbe lassan.
-Nekem is KTM-em van - mondja a kommandós - és nagyon elégedett vagyok vele.
Most mi van, KTM reklámfilmbe' leszek szereplő?! -gondolom, de inkább kérdezek:
-Forgatás van?
-Aha - közli GI Joe -horrorfilmet csinálunk, ez itt most Románia!
-Hűha - mondom - akkor valami vámpíros, mi? És te irtod a gonoszt?
-Ja, de elég hamar meghalok - mondja rezignáltan.
-És, csúnya halálod lesz? - kérdem.
-Igen. Megcsinálnak valami karóval.
-Őőő, igen, hmm, ez sose' könnyű...., a vámpírok necces népek... - dadogunk hasonlókat, mit lehet erre mondani???!!

Azért további jó egészséget kívántunk neki és továbbindultunk. Kicsit lejjebb egy kis zúgónál egy fotós fényképezett, itt Atti vitatta meg, hogy a vízben található vöröses szín, az vajon a valami kioldott ásványi anyag, vagy művér a fenti forgatásról. A fotós nem a stábhoz tartozott, így nem is tudott a forgatásról, meglepődött. Otthagytuk a kétségeivel és megint továbbálltunk.
Kis tekerés/gurulás és elértük az Apátkúti erdészházakat, majd a Bertényi Fűvészkertet is.

Apátkúti vadászház

Apátkúti erdészház, elbújva hátul

Fűvészkert bejárat, játszótér

Aztán jött a Magda forrás, itt muszáj volt ismét fotózni:

Apátkúti-patak a Fűvészkert után, Magda-forrás előtt


A Magda-forrás


Atti, pózban


A szerző, menetben, kerékpárhoz öltözve (narancs-fekete)


Az útról fotózva

A Magda-forrás után gurultunk még egy kicsit, közben megvitattuk, hogy milyen bitang jó is ez az útvonal, majd jött a következő helyes kis piknik-hely, az Apátkúti horgásztó. Körbejártuk, fotóztunk itt is. Egy hal is produkálta magát, de nem volt elég tehetséges, így nem került a pixelekre.

Horgásztó délről

Horgásztó északról, a gátról

Az Erdei Iskola mellett értünk ki Visegrádra, ahol végi tekertünk egészen a révállomásig, ahol van egy jó kis kávézó-hely (Gabcsival szoktunk oda járni), ahol bekávéztunk a következő szakasz előtt. Kis pihenő, és aztán indulás Dömös felé.

Rév-parkoló, egy darabka múlt

A Visegrád-Dömös szakaszt a közúton kell megtenni. A turista térképen van ugyan kerékpárút jelezve, de a valóságban ott található kerékpárút közlekedésre alkalmatlan, mert elfelejtették karbantartani. Lepencénél kicsodálkoztuk magunkat a strand felújításán - jobban mondva annak hiányán - ugyanis bár tavaly bezárták ezt a csodálatos fürdőt és a nyitást 2010-re ígérték, a feltúráson kívül sok minden nem történt. Nem úgy a kicsit odébb épülő új szállodánál: bitang nagy komplexum bújt ki a földből pár hónap alatt!
Tekerés tovább Dömösre; Gizellatelep, lovarda, majd Diós után elértük a révátkelőt, majd a nagykanyar és aztán balra le a Rám-szakadék felé, a Malom-patak völgyében. Egy darabig tekertünk felfelé, elértük a Szentfa kápolnát:

Szentfa kápolnához vezető híd, Kainz forrás


Hátul, a fák közt a kápolna, Atti nézi, zoom-zoom!!!


Táltos-pad, Mátyás királlyal
Eszembe jutott hátha a külső zsebben van a szőlőcukor, de ott sem volt..

Kicsit még tekertünk tovább, de azután, hogy elhagytuk a Rám szakadék felé vezető út kereszteződését, annyira rossz lett a burkolat, hogy inkább toltam. Atti persze tekert tovább (széles gumi, jobb áttétel, -10 kiló, jobb kondi... :-(
Addig tette-vette magát (van neki ez a dilihoppja: szeret egykerekezni elsőkeréken, ugratni meg ilyenek) amig nem borult egyet egy mutatvány után. Összeszedte magát, röhögtünk, majd toltuk tovább. Kb. 3 kilométerrel odébb és 400 méterrel feljebb, bringaszerelés után - lelazult a hátsó kereke - észrevette, hogy nincs meg a napszemcsije. "Pedig azért a Taupó-tóba is merültem félóráig, mire meglett...!"

Taupó-tó, Új-zéland, Atti-láb belóg

Ezért aztán vissza gurult első ütemben a bringaszerelés helyszínére, majd a borulás helyére, és aztán újra feltekert, amíg én lassan toltam felfelé. 20-30 perc alatt lenyomta le-föl. Jól kifáradt a repetázásban, kilihegte magát, aztán indultunk tovább. Én meg csináltam fotót, miközben oda volt:

Szőke-forrás völgy

Még egy kicsit tekertünk, és elértük a Király-kúti nyerget. Itt jobbra fordultunk, párszáz méter majd elértünk a sípálya felé vezető úthoz. Mivel azt már tudtam, hogy milyen ott feltolni, ezt inkább mellőztük. A térképem szerinti kék jelzés kevésbé meredek feljutást ígért. Itt már igen éhesek voltunk (nagyon kellett volna az a szőlőcukor), már csak a dobogókői büfé zseniális almásrétese, hotdogja, lilahagymás zsiroskenyere lebegett előttünk. Még 500 méter tovább, majd piros háromszög jelzés, alatta kék jobbra. Nem értem: a kéknek kb. egy kilométerrel később kellene jönnie, de ez is jó, éhesek vagyunk, menjünk erre. Hát, ez bizony ösvény, ráadásul rohadt meredek! Ennyi erővel a sípályán is feltolhattuk volna. Feszűltünk, felértünk egy kereszteződéshez. Itt jött a magyarázat: a kéket elterelték, nincs lankás, lefelé mehetsz a kékkereszten (meredek), vagy a piros háromszögön (rohadt meredek). Hát ezért nem láttam idefelé! Innen viszont már a kéken mehettünk tovább, kisvártatva ki is értünk a betonútra, a sípálya felső részénél. Hajrá tovább a büféhez! Atti leelőz, siet.
Ehh..., a büfé bezárt. Csalódás a köbön. Minden bezárt. Rohadt éhes vagyok. Még egy próba a bécsiszsömlésnél, a szállodánál, de az is zárva. A Platán nyitva, de étteremre nincs időnk. Akkor gyerünk haza, majd eszünk otthon. Még egy utolsó nagy száguldás lefelé a kocsihoz (2 perc, 60 km/h), pakolás.
Kinyitom a kocsiajtót: ott vigyorog a rohadék szőlőcukor az ülésemen...

Útvonal:



Összefoglalva:

• táv: 48 km
  
• út: erdészeti út, betonút, földút, ösvény, turistaút
  
• látnivaló: Dobogókő, Pilisszentlászló,Visegrád,Dömös, Duna, Apátkúti-patak, Szőke-forrás völgye, erdő, panoráma
  
• infrastruktúra: mindenféle Visegrádon, Dömösön; bolt, kocsma Pilisszentlászlón
  
• kapcsolható: Pilis, Szendedre,Pilismarót, Börzsöny felé
• nehézségi fok: 91 pont
  
• gyerek: csak a nagyok