2009. május 28., csütörtök

Kemény-e vagy?

- kérdeztem öcsémtől mókából - 3 hónapig tekert Új Zélandon, az északi szigeten több ezer kilométert - mikor elindultunk a mai, meglepetésszerű tekergésre. Hirtelen jött ötlet volt, ki akartam szellőztetni a fejem, öcsi meg szeret tekeregni. Idő nem volt valami jó, sőt esőre állónak nézett ki, de gyáva népnek nincs hazája...
Autó letesz Esztergom-Kertvárosban az ÖMV kútnál, (mondjuk addig simán eltekerhettünk volna, de úgyis fent volt a tartó) és a Strázsa hegy mellett eltekertünk a földúton, el a Sátorkői meg a Lencse hegy háta mögött, amíg a Kétágú-hegyhez nem értünk. Végig jelöletlen földutakon mentünk, néha el el keveredve - lásd Micimackó a ködben - de aztán megtaláltuk a hegyre vezető zöld jelzésű turista utat. Kőkemény volt, még gyalogosan is elég felmenni, de egy pihenővel feltoltuk a cangákat. Kicsit nézelődtünk a kutya fejénél (ha Dorogról nézed a hegyet a sziklák egy üllő kutyát mutatnak) majd tovább mentünk a gerincen. Rodeóztunk egészen a Pilis nyeregig - szétcseszték az utat, gondolom erdőművelés címén, ez röhej, és engemet meg kitiltanak az erdőtörvény szellemében okosan a nem engedélyezett utakról, mert kárt teszek a bringámmal a természetben, bammeg!! Ja, bocsi, hétvégén 8 és 18 óra között az engedélyezett utakon persze mehetek (DINP), hát baszki, gyönyörű, nem?!
Mindegy, nyomtuk illegálba' a Pilis nyeregtől felrézsűztünk - újabb kemény kaptató - a Pilis tető felé, itt megint végig kavartunk kicsivel a gerinc alatt, végig a zöld jelzésen, aztán az út vége felé, egy tisztáson letértünk balra egy földútra. Nemsokára tovább fokoztuk az illegált, fokozottan védett terület kerítéséhez ért az út, de mivel volt ott egy létra, átmásztunk. Pár méter és kitárult a horizont: jobbról balra Solymár, Pilisvörösvár, a Hármashatár-hegy, Háziréti tó, Pilisszántó, Csobánka, Pomáz, Pilisszentkereszt, a távolban Dunakeszi meg Szentendre, balra mellettünk meg Dobogókő. Kicsit pihentünk, nézelődtünk, aztán tovább álltunk, hogy nehogy megbüntessen valami porkoláb. 50 méter, újabb kerítés, most másztunk ki a védett területről, egyenest egy valamikori katonai támaszpont területére. Szétcseszett táj, betonszarságok, meghatározhatatlan funkciójú álványzat-torzók, murvás út.
Elkezdtünk ereszkedni. Az út nemsokára betonra váltott, jópofa lejtők, fasza nagy kanyarok - Atti keresztbe is fordult az egyikben, elbambult egy őz miatt - de aztán csak leértünk a Két bükkfa nyeregig. Itt a már vasárnap is bejárt módon leereszkedtünk a Hoffman felé vezető erdészeti úton Pilisszentlélekre, majd onnan ismét ki az Esztergomba vezető közútra. Nagy száguldás volt, de a lejtő aljában elfogyott a lendület, és gyakorlatilag a nagyparkolótól kezdve egészen a Suzuki útig kemény tekerés, mert szembeszél volt, méghozzá nem is kicsi. Onnan meg még nagyobb szenvedés, mert az út alattomosan emelkedik egész a Strázsa-hegyig. Azért nagy nehezen odaértünk, de mindketten alaposan elfáradtunk. Kóla a benzinkútnál, tarhonyás lecsó Anyunál, jeges kávé Gabcsival (aki sajna nem tudott jönni dolgozás okán) és ki is telt a nap.

Az útvonal:



Összefoglalva:
  • táv: 38 km
  • út: erdészeti út, betonút, földút, ösvény, turistaút, vadcsapás
  • látnivaló: Dobogókő, Pilisszentlélek, pálos romok,erdő, panoráma
  • infrastruktúra: mindenféle Esztergom-Kertvárosban, bolt, kocsma Pilisszentléleken
  • kapcsolható: Pilis, Visegrád, Börzsöny felé
  • nehézségi fok: 104 pont
  • gyerek: hát, ha nem akarod megszakítani őket..., inkább felejtős, ez férfiaknak való, hehe..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése