A Pap-rétre, és tovább

Ma egyedül mentem, senki nem ért rá. Nem volt túl sok időm, 2-re Pannikáért kellett mennem a suli elé. 11 óra környékén tettem le az autót Szentendrén, a Skanzen melletti Forrás utcában, egy játszótér szélén. A kerékpárút kitáblázva, egy darabig maga az utca, azután -egy nagy kanyar után -máris az erdőben vagyunk a Sztaravoda (Öreg-viz) völgyében. Az utolsó háznál (talán erdészház?) sorompó, nem lehet megkerülni, csak átbújni, vagy emelni. Erdőben emelkedik az út, néhány kilométer és meg is van az első fotó:

Hid a Nagy-Berseg előtt

Sztaravoda árka

Megint emelkedő, jó sokáig. Embert nem látok. Még lejjebb megelőztem egy túrabotos párost, meg még egészen alul erőlködött két bringás, de más senki. Már egészen fent lehetek, mert a fák közt látszik az ég. Jobbra feltűnik egy tócsa:

Dagonya I.

Előttem a Pap-rét

Előttem a Pap-rét, kattintok egy fotót, és gyerünk tovább. A kékre fordulok, haladok tovább, nemsokára egy kis rét mellett haladok el, azután elágazás: előttem piros, balra le a kékkereszt, kis tűnődés után inkább erre mentem. Ugyanis az volt a terv, hogy majd a piroson jövök vissza. Ja, igen, nem is mondtam, hogy Pap-réttől az addig beton burkolatú út földútra váltott. A kékkereszten lefelé pedig ez a földút is nehezebben járható lett, trekkinggel határeset, inkább montival mennék. Egy darabig ereszkedtem lefelé, itt találtam még egy dagonyát, majd párszáz méter múlva még egyet:

Dagonya II.


Kis zöld tavacska

A kettő között kereszteztem egy furcsa betonutat, régen nem használhatták már, de valamikor elég fontos lehetett, hogy betonburkolatot kapjon. Nem volt a térképemen, majd egyszer megfejtem. A kis zöld tavacska után még ereszkedtem egy keveset, és elértem a zöld jelzés kereszteződését. Tovább mentem az eddigi úton párszáz métert, itt volt egy házikó, amit megakartam nézni, aztán vissza, és ezen a zöldön, majd a piroson akartam a Pap-rétre visszamenni. Meg is találtam a házikót (Imre-háza) meg egy kis pihenőt utána. Utóbbit fotóztam, bringán ülve, majd fordulásból a házikót. Nem volt jó a szög, ezért gurulni akartam lefelé pár métert. A fényképezőgépet már nem raktam vissza, egy kézzel kormányoztam. Ballal. Volt előttem egy nagy kő, megpróbáltam fékezni és kikerülni egyszerre. Az eredmény sejthető: fejenátfordulás. A baloldali fék az első fék, ugyanis. Villámgyorsan felpattantam, a remélem-senki-se-látta reakcióval, - megnéztem a gépet: semmi baja - magamat: semmi bajom - bringát: ajjaj..., váltó bent a küllők között. Behajlott a váltórögzítő-szem. Megpróbáltam óvatosan kihajlítani, de éreztem, hogy közben kifáradt az alu, és kihajlott ugyan, de megrepedt. Na, remek, ezzel már nem erőlködök sokat! Azért csináltam még pár fotót, és rögtön fordultam is vissza, mert a visszajutáshoz szükséges időt természetesen a jól működő bringát figyelembe véve kalkuláltam.

Pihenő előttem, a hátam mögött...

a fák közt Imre-háza, mindjárt esek..

Van akinek egy kereszt az út szélén, van akinek ez..

Imre-háza

Kis rét Imre-háza tornácáról

Erőltetett menetben visszatértem a zöld jelzéshez, és azon indultam tovább. Helyenként gurultam is, óvatosan tesztelgettem a váltót, de nagyon nem akartam erőltetni, mert a Pap-réttől 7 kilométeres lejtő, ha leszakad a váltó, akkor nem tudok legurulni rajta. Az út vadregényes, szebbnél-szebb helyeken haladok.

Átjáró...

A zöldön haladok, az ott elöl a híd...

Szurdok balról is, jobbról is

Ez milyen lehet olvadáskor!!

Hirtelen azon vettem észre magam, hogy eltűnt előttem az út. Huhh, elnéztem egy elágazást, szerencsére csak pár métert haladtam, visszamegyek. Ez már nem út, hanem ösvény, ráadásul meredeken lejteni kezd. Ráadásul benőtte az erdő. Ráadásul keresztbe kidőlt egy marha nagy fa.
Átemelem, átcsörtetek, leóvatoskodom. Szurdokban vagyok, alul kis patakocska: ez a Kalicsa patak. Mellettem egy másik kidőlt fa, az Édeslyuk-kunyhót rombolta le, lefotózom:

Kalicsa patak völgye


Édeslyuk-kunyhó romjai

Közben nézem, merre folytatódik a zöld. Nem hiszek a szememnek: lemegy a patakpartra, majd nyilván a patakmederben halad tovább, mert ösvényt nem látok semerre. Ez gáz! Ez bringával járhatatlan, átlag kirándulócuccban sem vállalkoznék rá, de egyébként nagyon szép. Kis habozás után úgy döntök visszamegyek oda, ahol elvesztettem a zöldet, mintha vezetett volna egy földút tovább. Visszaerőlködök, megint átcsörtetek, átemelgetek, csak most felfelé, hogy könnyű legyen! Meg is találom a földutat, nem használhatják már jó ideje, arasznyi az avar rajta. Tolom a bringát, emelkedik szépen, nem lehet tekerni, mindenfelé lehullott ágak. Csak remélni tudom, hogy vezet valahová ez az út! Naja, hápersze, hogy 500 méter után ez is a patakmederben végzi. Mintha átmenne a másik oldalra, és ott menne tovább, de az nekem totál rossz irány.
Na, most merre?! Mindenfelé szurdok, olyan részén járok az erdőnek, ahol még a kullancsok is csak félve és párosával járnak. Kezdek ideges lenni - nem az eltévedés miatt, Bear Grylls túlélő műsorain szocializálódtam, fel vagyok készülve nyolcféle tűzrakásból - nagyon sok időt vesztek, nem fogok odaérni Pannikáért, ráadásul itt térerő sincs, hogy tudjak szólni valakinek. Hogy ne gatyázzak sokat, döntök egy gyorsat: felfelé! Bringa a vállra, szuszogás indul, úgy emelem a lábam, mint Reinhold Messner súlyos oxigénhiányos állapotban, 8800-on. Szeretnék végre egy olyan túrát a Pilis-Visegrádi hegységben, amelyikben nincs valami irgalmatlan kaptató!!! Előttem fent gyanúsan egyenes vonal, ott lesz valami! Elérem: út, ráadásul ismerős töredezett burkolat, ezt kereszteztem idefelé, gyanítom. Valóban még 200 méter és elérem a kékkeresztet. Innen már gyors, de nehéz: kaptató felfelé, egészen addig míg el nem érem a piros jelzéses kereszteződést. Az indulási tervem megbukott: nem találtam meg a zöld folytatását a pirosig, így ezen nem jöhettem vissza. Majd egyszer, hátha felfedezem, gondolom, de most sietnem kell a kocsihoz! Felpattanok a bringára és óvatosan tekerni kezdek lefelé. Jól bírja, váltok egy óvatosat lefelé, mert az út lejt, lehet menni gyorsabban. Lenyomom a 7 kilométert lefelé hamar, még egy kis emelkedőt is bevállalok az erdészház után, Szentendre szélén. Már ott is vagyok a kocsinál, 8 perc késés a kitűzötthöz képest, minden egybevetve ennek még örülhetek is.
Vadregényes, szép út volt, főleg a zöld szakasz, komoly túracuccal még visszajövök ide, de nem bringával.




Összefoglalva:

• táv: 21 km
  
• út: erdészeti út, betonút, földút, ösvény, turistaút
  
• látnivaló: Szentendre, Sztaravoda-völgye, Kalicsa-völgye, erdő, panoráma
  
• infrastruktúra: mindenféle Szentendrén
  
• kapcsolható: Pilis, Lajosforrás,Visegrád, Börzsöny felé
• nehézségi fok: 56 pont
  
• gyerek: nagyokkal, de a zöldet hagyd ki