2009. június 14., vasárnap

Pilismarót-kör

A mai túrára Dávid fiam (13 éves) volt az egyetlen jelentkező, nem annyira önkéntes, inkább kijelölt indulóként. Mondtam is neki, hogy biztos jobban járt volna egy rajzfilmrajongó apukával - Dáci hibátlan Jetix és CartoonNetwork rajongó ugyanis - de ez van, neki ez jutott.
Mindenféle ügyes-bajos dolgok miatt csak délután 4 körül tudtunk elindulni Pilismarótról. A Hoffman felé vezető erdészeti út alsó végénél tettem le az autót, innen startoltunk. Találkoztunk néhány kirándulóval, elhaladtunk a virágrajongó erdész háza előtt. Ahogy elhagytuk a rétet, ahol a kitermelt fákat halmozta fel az erdészet, elkanyarodtunk balra felfelé, arra a hosszú útra, amelyik a Királykúti-nyereghez vezet fel, Dobogókő keleti oldalára. Az eddig szolidan emelkedő út az elágazástól meredekebbé válik, de nem vészes. Két bringással is találkoztunk, akik lefelé ereszkedtek, miközben mi tapostuk a pedált felfelé, az egyik erdőmunkás lehetett, a másik sporttárs. Kicsit feljebb mindenféle erdészeti és egyéb járgányokat kerülgettünk, ágakat, cserjét szedtek össze. Eseménytelen felfelé út következett, egy-két hátkinyújtóztatós (Dáci), nyeregállítós (Dáci) és Sprite-ivós (Dáci) szünetre. Azért én is szusszantam ilyenkor, persze...
Egy szakaszon, még a zöldjelzés keresztezése előtt szép kilátás nyílt a Vadálló kövekre, itt is pihentünk egy kicsit. Innen már időről-időre ráláttunk Dobogókőre is. Tovább haladtunk felfelé, lassan elértük a sípálya alját is. Itt nem toltuk fel a bringákat, mint ahogy szoktam elmebeteg napjaimon - amúgy is bezárt már az almásréteses - hanem továbbmentünk a Királykúti-nyereg felé. A sípálya aljától az út lejtős, nagy gurulás lett belőle. Elértük a kereszteződést, jobbra fordultunk Pilisszentkereszt felé. Balra kellene menni, ha Szentendre, vagy Visegrád lenne az úticél.
Innen megint emelkedik jó 2 kilométer hosszan, a gurulással magasságot veszítettünk, de legalább pihentünk egy kicsit. Mondtam Dácinak, hogy ez most egy kicsit kemény lesz, de aztán megint lesz egy jó kis gurulás. Kicsit lemaradva, de kitartóan taposta a pedált. Az emelkedő tetején szép kilátás jobbra Budapestre és a Hármashatár hegyre.
Megkezdtük az ereszkedést lefelé a Kakashegyi elágazás felé. Hosszan gurultunk, majd jött egy kis emelkedő, aztán megint gurulás a Kanyargós patak árka mellett. Beértünk a víkendházak közé - már amennyiben a cirka 300 nm-es odút víkendháznak nevezhetjük - azután pedig elértük a Dobogókőre vezető műutat, itt elindultunk felfelé, egy újabb 2 kilométeres emelkedőnek. Dávid itt kezdte elveszíteni a hitét, de megerősítettem, haha! Sajnos nem volt nálam megfelelő szerszám, hogy állítsak a kormányán, rossz tartással bringázott, megfájdult a háta. Mondtam neki, hogy szálljon le és tolja nyugodtan a padkán, senki nem fog szemrehányást tenni. Én gyorsan feltekertem a Kétbükkfa-nyeregig -ez volt a terv, szabály az szabály - aztán gyors visszagurultam, mert milyen apa az, aki egyedül hagyja a gyerekét szenvedni az emelkedőn, és együtt feltoltam vele újra a nyeregig. Ideges voltam, amíg nem voltam vele, nem szeretek közúton menni. Állatok tudnak ilyen úton lenni az emberek, autósok, motorosok egyaránt. Kanyargós,hegyi út: átlagos autósok, átlagos autókkal, átlagos képességekkel úgy mennek, mintha mindannyian raliversenyzők lennének. Motorosok dettó, csak ha lehet, még hülyébben mennek. Ja, és mindenki úgy megy, mintha csak ő lenne az úton. Mintha nem jöhetne sem állat, sem turista, sem másik hülye vele szemben.
Na, mindegy végül is felértünk, azután következhetett a hosszú gurulás lefelé, a Hoffman felé. Szembetalálkoztunk a túra elején lefelé guruló sporttárssal, most ő erőlködött. A pilisszentléleki elágazásnál találkoztunk egy kisebb bringatúrás társasággal, aztán megálltunk egy kis nézelődésre a Hoffman vadászháznál. Innen nagy gurulás lefelé, nézegettük a patakot, a hidakat. Az út egészen Pilismarótig a Malom-patak mellett vezet, nagyon szép, kicsit lejjebb lehet találni pár elhagyott kis kunyhót is. Majd teszek fel fényképet később, most nem vittünk gépet.
Mivel már fél 8 volt, az árnyékosabb részeken fáztunk kicsit, ha gyorsan mentünk. Féltem is valamelyest, hogy megfázhatunk az átizzadt mezekben, de végül is nem lett gond. Elértük az autót, felpakoltunk, majd irány a benzinkút, a megérdemelt kóla-csoki kombóért!



Összefoglalva:
  • táv: 38 km
  • út: erdészeti út, közút
  • látnivaló: Pilismarót,Dobogókő, erdő, panoráma
  • infrastruktúra: bolt, kocsma Pilismaróton
  • kapcsolható: Pilis, Szentendre,Visegrád, Börzsöny felé
  • nehézségi fok: 56 pont
  • gyerek: nagyokkal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése