Délután a Vértesben

Esőre állós, fülledt, vacak délutánnak nézett ki a mai, azt találtuk ki, hogy bringák a kocsira, mi meg bele, és addig megyünk, amíg nem találunk kék eget és napot. Szárligetig mentünk. Falu szélén kurta kocsma, megálltunk egy kávéra, a srácok meg jégkrémezni (igen, most vittük a gyerekeimet is). Kávézás után megkerültük az egész falut - naná, hogy nem direkt - és leraktuk a négykerekűt a polghivatalnál (templom mellett - Szárligeten ne keress templomtornyot, hogy tájékozódj, mert alig látszik ki a földből - túlzok...).
Szóval, rápattantunk a bringákra, tekertünk végig a kék jelzésen az 1-es főút felé, el a focipálya mellett, meg át a mezőn. A Birka Csárdánál értük el főutat, amin ügyesen átrohantunk -odafelé kicsit necces, kanyarban vagyunk és felénk görbül, csak rövid szakaszt lehet belátni - de kell egy kis izgi is, megúsztuk. Így utólag, okosabb lett volna itt letenni az autót, elég nagy parkoló van, nem kellene főutakon rohangálni, meg ilyenek, de akkor kimaradt volna a szárligeti tapasztalat. Rövid váltóállitgatás és elindulunk felfelé a domboknak. Az út beton, és enyhén emelkedik. Mintegy 200 méter múlva beérünk Csákánypusztára, amely elsőnek egy impozáns faragott kaput és magas vakolt kerítést - rajta felirat: Peter's Hof - mutat magából, aztán látszik egy csomó juh, majd házak, kúriák(?), pajták az omladozó és a tüchtig kategóriából vegyesen. Ha a kék jelzést akartuk volna követni, itt le kellett volna fordulnunk, de inkább maradtunk a betonon. Az út még tovább emelkedik, de a gyerekek bírják. Ahol nem, ott tolják kicsit, de többnyire tekernek. Elérjük az erdészet sorompóját, itt már kicsit nyugodtabb vagyok a srácok miatt - már nem igazán számítok autókra. Így megyünk további 2 km-t, folyamatos emelkedőn, de nem vészes. Elágazás, balra Vitányvár és Várgesztes, jobbra a mi utunk, a kék kereszt, egyenesen előre meg 200 méterre a Béla forrás. A srácaim, mint a kacsák, a magunkkal vitt másfél liter vízből már alig van 6 deci, pedig alig hatodánál vagyunk a tervezett útnak. A döntés: megisszuk a maradék vizet és irány a forrás, ott majd megtöltjük a palackot frissel. Szép terv volt, de mint minden szép terv, ez is igen hamar megbukott. A forrás meglett egy nagy árok alján: rozsdás vascsőből kifolyó kissé zavaros víz. Próbáltam bizonygatni a többieknek, hogy ennek ilyennek kell lennie, és biztos teljesen tiszta, de valószínüleg hiányozhatott a hangomból a meggyőződés, mert nem csináltam kedvet az iváshoz senkinek, magamat is beleértve. Na, itt már kezdett derengeni, hogy át kell terveznem gyorsan a túrát, mert kevés a víz, és ha át akarnánk menni a Szép Ilonka forráshoz - amiről szintén nem tudtam, milyen minőségű - akkor túl hosszúra nyúlhat a táv, és megtörhet a lelkesedés, és a sötétedéssel is számolni kell. Új terv: megyünk, amíg megyünk, aztán visszafordulunk. Frappáns, mi?!
Pár száz méter, és megkaptam a mai napi elhagyottház adagomat - beértünk Körtvélyespusztára. Itt csináltam pár fotót a telefonommal, olyan amilyen.

Elhagyottház

Ilyen az út - ilyen egy kerékpáros, aki beteker a képbe...

Kápolna a fák között

Körtvélyespuszta lakott: üdülők, pár hétvégi ház, erdészház. Egy ilyen mellett vitt tovább a kék kereszt, ahol is az út átváltott ösvénybe, tolni kellett a bicót, mert emelkedett is, a két szélén obligát csalánossal, a 40 centis ösvény közepén lószarral, hogy könnyű legyen. Ez utóbbi okozott némi késedelmet, ugyanis az egyébként lómániás leányomat kellett átsegítenem a végtermék mellett valahogy. Összejött, az ösvény is rövidesen véget ért, újra rendes földúton haladhattunk. Balra fenyves, jobbra lombos erdő. A fenyves olyan sűrű volt, hogy nem lehetett belátni 3 métert. Egyszer csak egy nyílegyenes út nyílt a fenyvesben, beláttunk, mint egy alagútba, ilyet még nem láttam: kint verőfény, bent homály, sejtelmes vöröses-barnás minden, kicsit baljóslatú. Úgy éreztem magam, mint kiskoromban: volt egy horror-bábfilm, valami kerek, kopár erdőben varjú károgott, miközben a kamera "mozgott" a csupasz fák közt, hogy jól aludjon a gyerek! A többiek bementek egy kicsit, a hangulat miatt, én kintről röhögtem sátániakat, hogy jó legyen nekik, aztán bementem én is. Itt is csináltam pár képet, a hangulat visszaadhatatlanságának igényével:

Reménytelen feladat I.

Reménytelen feladat II.

Kicsodálkoztuk magunkat, tovább mentünk, rövidesen érkezett a menetrendszerinti szarvascsaj, békésen legelészett, mi meg szafariztunk. Pannika örült, mert szabadon még nem látott szarvast, egy kicsit közelebb is lopózhatott, de aztán észrevett minket az állat, és elszaladt. Megint tovább mentünk, nemsokára elágazás, itt egy nagy cseresznyefánál rosszul értelmeztem a jelzést és rossz felé fordultam. Nem jelzett földúton haladtunk 2 km-t, közben kajáltunk is egy fenyves mellett - itt is megriasztottunk egy szarvast - azután az út visszakanyarodott a kék keresztre.

Erdőkerülők útja

Itt volt a pont, ahol visszafordultunk, visszafelé már a jelzett és még nem ismert úton mentünk, és megnézhettük azt a helyet is, ahol letértünk az útról, innen nézve már egyértelmű a jelzés, én értettem félre. Elhagytuk Pannika szarvasának a helyét is, itt jött a második hiba: továbbmentünk és nem tértünk le a fenyves felé (nem vettem észre a letérőt ), helyette megkerültük a fenyvest és a másik oldalán mentünk Körtvélyespuszta felé. Így legalább rendes úton haladva, kikerültük a lószaros ösvényt, és száguldhattunk nagyot, az úton lefelé. 2 perc alatt elértük a Béla-forrásos elágazást, és innen betonon repeszthettünk lefelé. Hamar le is nyomtuk a felfelé elég hosszúnak tűnő emelkedőt és rövid, de annál kellemetlenebb intermezzo után - egy felfelé repesztő, magát McRae-nek képzelő Celica-s okozott kisebb pánikot (ő is rendesen megijedt), ez már a sorompóval lezárt szakaszon volt(!) - beértünk Csákánypusztára, újabb 1 perc után pedig a Birka Csárdához. Megint átrohantunk a főúton - visszafelé könnyebb volt - kis tekerés vissza a földúton Szárligetre, és már pakolhattunk is fel az autóra.
Így gyerekekkel pont elég volt, de ha korábban indultunk volna, több pihenővel, sokkal tovább is juthattunk volna. Az energiájukon nem múlt, este 11 felé Marcsiéknál még volt kedvük a kertben rohangászni, meg hintából ugrálni kifelé.

Az útvonal:



Összefoglalva:

• táv: 14 km
  
• út: erdészeti út, betonút, földút, ösvény
  
• látnivaló: Csákánypuszta, Körvélyespuszta, kápolna, erdő, állatok
  
• infrastruktúra: bolt, kocsma csak Szárligeten, meg a Birka Csárda
  
• kapcsolható: Vértes, Gerecse: Tornyópuszta, vagy Csabdi, Vasztély felé
• nehézségi fok: 33 pont
  
• gyerek: inkább csak nagyok