2009. május 24., vasárnap

Ironman és ironwoman feltolják a sípályán...

Igen, jó a cím. Kőkemények voltunk, feltoltuk a bringákat a sípályán. Miért is? Mert rohadt kemények vagyunk! - és némiképp hülyék...

Ez volt az útvonal:





Tehát, Pilisszentlélek a kiindulópont, ahol az út elágazik a pálos romok felé. Kaptatós felfelé, de kicsit meg lehet állni a romoknál nézelődni, gyönyörködni a kilátásban, utána már csak egy kicsit kell kaptatni a sorompóig, ott ugyanis kiérünk a Hoffman kunyhó felé vezető erdészeti útra. Itt balra fordulunk, és megkezdjük az ereszkedést a Hoffman kunyhóhoz, ami már rég nem kunyhó, hanem táborhely és vadászház. Az eligazító táblák előtt jobbra fordulunk, egy köves jelöletlen útra, valamikor sorompó is lehetett itt. Kicsit necces emelkedő - trekking bicajokkal inkább toltuk egy rövid részen - köves, vacak szakasz. Szerencsére nem tart túl soká, és emelkedhetünk tovább. Keresztezünk néhány turistautat (zöld kereszt, zöld, piros), majd a Rám hegynél elérjük a Téry utat, amely sokkal jobb minőségű, mint az az út, amelyiken eddig haladtunk, itt jobbra fordulunk Dobogókő felé, amelyre időnként vethetünk is néhány pillantást, ha van egy kis szünet a lombok közt. Tekertünk egészen a sípálya aljáig, a felvonóházig.
Na, itt jött a nagy ötlet: minek kerüljünk, ha itt is felmehetünk?! Gabcsi nem volt jól, megint nem hoztunk egy rohadt szem szőlőcukrot, vagy kis csokit sem, gondoltam minél hamarabb felérünk a büféhez, annál jobb. A lankásabb alján még csak tolta Gabcsi, de a meredeknél kész volt, nem bírta tovább. 40-50 métert toltam felfelé egyszerre a két bringát a meredeken, aszittem a tököm elhagyom, mire felértünk a kanyargós kék pályák végéhez. Itt egy rövid pihenő a fűben - újraélesztéssel, kullancsbegyűjtéssel - majd szerpentineztünk a kéken a sípálya tetejéig. Levegőért kapkodás, zihálás, értetlen pillantások begyűjtése a tetőn.
Irány a büfé, almásrétes, kávé, hotdog, párvirsli, lilahagymás zsíroskenyér, kóla, ez mind, haha, de helyre tett minket. Rengeteg motoros, bringás, kiránduló volt fent, szép idő volt.
Innen már csak le kellett suhannunk először a műúton, majd a Két bükkfa nyereg után Esztergom felé fordulva, az első hajtűkanyarban található a sorompóval zárt, Pilismarótra vezető (ez megy el a Hoffman kunyhó előtt) erdészeti úton. Ezen ereszkedünk lefelé az Égett hársig, ott balra fordulunk, ismét a pálos romok jönnek, még egy kis száguldás és máris a kocsinál vagyunk.

Összefoglalva:
  • táv: 21 km
  • út: erdészeti út, betonút, földút,
  • látnivaló: Dobogókő, Pilisszentlélek, pálos romok,erdő
  • infrastruktúra: büfé Dobogókőn, bolt, kocsma Pilisszentléleken
  • kapcsolható: Pilis, Visegrád, Börzsöny felé
  • nehézségi fok: 49 pont
  • gyerek: inkább csak nagyok, és a csajokra is figyelni kell, 100-ból 99 a sípályánál dobná le a bringát az erdőbe...
update1: Gabcsi kifogásolta, hogy nem kapott elég nagy hangsúlyt, hogy mekkora hős volt, amiért a feltolta a bringát a hegyen. Pedig nagyon hősnő volt, büszke voltam/vagyok rá!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése