Elején a lényeg: nem láttuk a Tour-t. Hogy miért nem? Azért mert ez egy kurvanagy ország, kurvanagy hegyekkel és hogy ne csak ebből a szegényes választékból merítsünk, átmentünk egy másik országba is, meg még egy hercegségbe (vagy mifenébe) is. Also zusammen mit dem Pireneusok, ja. És ezeket a viszontagságokat már nem tolerálta az apró lyuk a hűtőn...
De csak szépen, sorjában...
Szóval: reggel elindultunk (időben! - ez annyit jelent, hogy már 8-kor, ez itt olyan korán van, hogy még senki sem volt a városközpontban, csak az utcaseprő autó) és tekertük bele a kilométereket az autóba. Perpignan után a Pireneusok felé vettük az irányt, a Tét folyó völgyében, balról a Canigou (katalán szent hegy) és társai. Prades-tól - ahol tombol a Pablo (Pau) Casals mánia, merthogy minden körforgalom kialakítása csellós ihletettségről árulkodik - elkezdett emelkedni és ezzel együtt szűkűlni az út. Derekas szerpentin kerekedett belőle, a tetején nagyjából 1800 m. magassággal. És világító benzintankkal.
Visszafelé lőttük, ezen jöttünk felfelé - és ez még nem a teteje.
Ez a vonaté
Andorrában akartam tankolni, de ez odáig nem húzza ki, így a hágó tetején lévő benzinkútnál megálltam tankolni. Itt már elég nagy volt a forgalom, viszont alsóbbrendű az út, nem lehet tökölni, ki tudja mikor lesz a következő kút. Nóri szólt: "Itt?! 1,58 a kilencvenötös!" Annyi volt bizony. Teljesen felesleges átszámolni, kurvadrága. A legjobb, ha előveszel 15 eurót, beballagsz az állomásra - mert előre kell fizetni - elmutogatod mit akarsz, aztán megtankolsz. És utána addig alszol, amíg az egészet el nem felejted. Ezek után már kicsit lefelé csorgott az út. Egy nagy medencéhez értünk, körben a Pireneusok, reggeli nap, nagyon szép volt. Aztán átértünk a spanyol határon és elkezdett melegedni a víz. A Pözsó hűtővize mindig 90 fok előtt egy picivel áll, mint a cövek. Ha egy kicsit fölötte látom, már tudom, hogy valami nem stimmel. Szépen lassan emelkedett felfelé. 10-15 kilométerrel Andorra La Vella előtt meg kellett állni, utántölteni. Be is töltöttem az előző napról maradt kb. másfél litert. Ezzel már beértünk a "fővárosba". A határnál - mert rendes határ van ám - szigorú vámvizsgálat a kifelé jövőknek.
Andorra La Vella fentről
A fővárost úgy képzeld el, mintha a Margitszigetet beejtenéd 1500 méter magas hegyek közé, de nem ám egyenesen, ferdén! Emelkedik a francia határ felé. Ezen a csöpp helyen bevásárlóközpont bevásárlóközpont hátán. Némi parkolóval. Mivel vasárnap volt, a boltok nagyrésze zárva volt, és az autószerelő műhelyek is. Én hűtőtömítő-folyadék beszerző körútra indultam, a csajokat a ruhaprojekt kötötte le. Akkorra már eléggé biztossá vált, hogy részünkről a Tour kimarad. Az egyik irányban még 100 km és hágóhegyek, a másikba 100 km és ott is erős emelkedő. És az már tényleg a puszta, ha ott van valami, alhatunk a susnyásban. Sérült hűtővel a visszaút is éppen elég kaland, majd' 250 km. Így aztán maradt elég időnk körülnézni Andorrában.
Andorrában minden olcsóbb, mint otthon. Minden. A benzin kb. 1 euró, a Marlboro 1 euró, egy iPod 130 euró. A ruhát nem tudom, azt nehéz összehasonlítani, de a csajok vásárolgattak. Addig én találtam a Total benzinkutat - kicsi kút, pont szemben az Andorra 2000 bevásárlóközponttal - és benne egy nagyonkevésfogú bácsit, akitől szándékaim szerint megkapom az áhított löttyöt. Bemegyek. Olá - köszönök, mert itt így köszönnek. Válaszol valamit. Megfutom a szokásos kört:
dujuszpiinglis? sprehenzidojcs? aztán egy óvatos fransze? - csak tudnám mit mondok, ha igen - az se nyert. Eszpánnyá??? Nem. Katalán! - mondja. Édesjóanyám!!! Jöhet a pantomim. Először eljátszom az autóhűtőt, majd a lukat. Utána egy folyadékot, ami elzárja. Jókat röhögünk közben. Nincs neki. Mond egy helyet ahol talán van, és ad hűtőfolyadékot. Eztán hosszú monológ következik, sok kérdéssel, amiből egy kukkot sem, de az a vége, hogy előszed nekem egy 15 literes badellát és megtölti vízzel. Ez nagy ötlet volt.
Folyt. köv. most megyek a strandra!
Na, most jön a folytköv. Napoztunk, szórakoztam most este még egy kicsit egy második adag tömítővel - délelőtti úgy tűnt ok, de aztán botor fejjel rányomtam a klímát, az már sok volt, megint ereszteni kezdett. Szóval most utána töltöttem megint, de nem okés, fent a hűtő felső harmadában időnként kábé fél milliméteres sugárban jön a vasszer. Holnap irány valami szaki, oszt csere!
Tehát akkor Andorrába, vissza. Marha érdekes hely, hercegség, két társherceg vezeti, az egyik Nicolas Sarkozy, a másik egy spanyol püspök. Adóparadicsom, nagyon jól élnek. Az igazat megvallva, már voltam egy csomó helyen Európában, de mindenhol jobban élnek, mint mi. Nem csak anyagilag. Egészségesebben, nyugodtabban, felszabadultabban. És persze jóval gazdagabban is. Erről majd a Gruissanról szóló postban...
Andorrában vásárolgattunk, fényképeztünk még egy párat, aztán elindultunk hazafelé.
Pityu és Nóri Andorrában járt... (Gabi is, csak ő nincs a képen, mert fényképez)
Pokoli meleg volt a parkolóban. Az ember azt hinné nagyjából 1200 méteres magasságban, 2900-es hegyekkel körbevéve, hűvös lehet. Frászt, mint egy katlan! Feltöltöttem a hűtőt és usgyi. Kb. 50 kilométert bírta, akkor felment megint 110 C fölé. Persze eldobta a vizet. Megint feltöltöttem. Aztán még kétszer-háromszor, úgy durván 50 kilométerenként. Tudtam, hogy ez egyáltalán nem javít a helyzeten, de vasárnap volt, se egy műhely, se egy szaki, vissza kellett valahogy érni Gruissanba. Végül, nagy nehezen visszaértünk - ez a "nagy nehezen" persze túlzás, időnként meg kellett állni és utántölteni. De azért jól elfáradtam és úgy kívántam egy doboz sört, ahogy már nagyon régen nem.
De mondom: vasárnap volt. Bolt se volt. Sör se volt. Azóta be van készítve a hűtőbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése