Kávé Genfben

Eddig minden OK. Kávézunk. Tegnap nem ittunk egyet sem, meg is sínylette a csapat. Szép utunk volt eddig Provence-n keresztül, sok fotó készült.

Genf. Hétfő délelőtt (sőt, dél) van, de olyan ez a nagyváros, mint valami üdülőtelep, ahol mindenki pihen, a forgalom meg mint Pesten, amikor dugóriadó van... sehol egy lélek...

Pont ezeket a sorokat írom...

Indulunk tovább, még 500 km Pfunds.

----

Annecy-ben aludtunk, egy jó kis kempingben. Este érkeztünk, a navi vitt egy kempinghez, de kiderült, hogy csak lakóautós hely. Semmi gond, 50 méterrel előrébb volt egy másik. Bementünk, a tulaj viszont átvitt a másik oldalra, a házához és ott mutatott sátorhelyet. Nagyon szép kis csendes, ápolt kert, néhány sátorhellyel. Dugóhúzó kunyerbálás közben kiderült, hogy a sarokban lévő sátorban magyar srácok laknak - de pont elcsavarogtak valahová. A kemping maga nem volt drága, összvissz 26 eur körül, melegvíz, angolvécé (igényeseknek van francia is, hehe).

Sátorverés, levesfőzés után felbontottuk az egyik üveg bort és Gabcsi szülinapi köszöntőjének keretében jól meg is ittuk. Lefekvés és nagy alvás volt már csak hátra!

Kis kemping Annecyben

Másnap reggel leballagtunk a tópartra egy kis napért, meg szemet legeltetni. Az annecy-i tó olyan, mint az Alpokat körülvevő többi nagy tó - genfi, Garda, comói, stb. - gyönyörű. Nagy hegyek, kristálytiszta víz, nyugalom és valami kifejezhetetlen luxus-érzés. Kevés volt az idő, menni kellett tovább, ezért nem tudtuk kipróbálni a tavat körbevevő legendás kerékpárút-rendszert, de majd legközelebb. Kávézni nem tudtunk, nem volt nyitva még semmi ( 9 óra elmúlt!) inkább lementünk a tópartra kicsit, fotózni meg élvezni a látványt.

Tóparton

A tóparton volt egy kis élet, pecások, kölykök. A gyerekek valami táborfélében lehettek, három korcsoportban is ment az okítás: a legkisebbek kis vitorlásokkal, a kicsit nagyobbak szörfökkel, a kamaszok pedig katamaránokkal kavartak. A kicsiknél leragadtunk, aranyosak voltak, ahogy nyolcan-tizen cipelték a kis vitorlásokat le, a tópartra. Egy másik világban voltunk és most is abban érzem magam, ahogy felidézem az emlékeket.

Vitorlás-tábor Annecy-ban

Kis kószálás után összecihelődtünk és némi bagettvásárlás után tovább indultunk Svájc felé. Volt egy kis hezitálás, hogy a Mount Blanc felé induljunk, vagy inkább Genf felé, de aztán győzött az utóbbi, leginkább a kávé miatt... :-))) Genf előtt, a határon volt egy kis nosztalgiám, amikor félreállítottak, de aztán nem volt semmi gond - a rekesz borral sem buktunk le - még az autópálya matricát is megtudtam venni egy pavilonban.

Genfről már írtam fent egy gyorsat, egy tóparti wifis kávézó teraszán, közvetlenül a nagy szökőkút ( Jet d'Eau - 140 méter magas! ) mellett. Tankoltunk is, és aztán körbeautóztuk a genfi tavat, egymás után hagytuk el Lausanne-t, Montreux-ot (Smoke on the Water, yeah) végig láttuk a tavat, gyönyörű volt.

Montreux az autópályáról

Szemben velünk a tó másik oldalán pedig a Mount Blanc tűnt fel időnként. Meglepő volt a rengeteg szőlő a baloldalon. Ahogy az út, elhagyva a tavat, beért a Sionba vezető széles völgybe, már az út mindkét oldalán megjelentek a szőlők, teraszokon, magasan a hegyoldalakon, mindenhol. Ezt nem tudtam még Svájcról, meglepett.

Valahol Svájcban, itt már nincsenek szőlők

Sion után egyenesen tovább, Chur felé, egy idő után kis falvakon keresztül vezetett az út. A Furka-hágón át akartam menni, kíváncsi voltam. Volt egy kis para, hogy nincs-e valamiért lezárva - egyébként vonattal viszik át az autókat, alagúton - de jó idő volt, nem zárták le.

Mindjárt ott leszünk a hotelnél, majd itt forgathatják a Ragyogás II.-t

Na, itt is vagyunk!

Tekeregtünk, mint egy befüvezett kígyó, mire felértünk 2400 fölé. Útközben egy hotelnél megálltunk fotózni, fura kis rágcsálókat látunk a fűben.

Hűmekkoramiez

A hágó tetején megálltunk megint a helyi Üvegtigrisnél (ugyanaz a fícsőr: lakókocsi, kávésfaszi) fotózkodni, tojtojkodni. Az Üvegtigrisben volt a kulcs a tojtojhoz - egy darab csavarhúzó, 1 eur/használat. Csak azért nem hógolyóztunk odafent, mert össze volt fagyva a hó, egyébként egy hóembersereghez is elég lett volna.

A helyi Üvegtigris jobbra

Szerző, kissé megkönnyebbülve, hogy bírta az autó...

Nemtomhol, útközben, de itt megy el "főút"... :-)))

Ereszkedés, hosszú út után Churba értünk. Itt már éreztem, hogy nem lesz meg Pfunds. Egyrészt lett volna még egy nagy hágó, az is olyan 2400 körüli, másrészt már késő is volt. Ha oda is értünk volna, akkor is vastagon 22 óra körül, na és akkor sátrat verni...

Pónik Pannikának

Inkább kerestünk a környéken egy szimpatikus kempinget, meg is lett pár kilométerrel odébb, egy hegyi folyó partján. Ez sem volt drága, pedig négycsillagos volt, a szokásos 25 euróba simán belefért. Sátrat vertünk, Gabcsi nekiállt valami vacsifélének és elkezdett esni az eső.

Na, esőben kempingezni az aztán a szakma alja. Sok mindent nem tudsz csinálni, behúzódsz a sátorba, piálsz, eszel, dumálsz és azon filózól, hogy vajon nem ázik-e át a sátor. Időnként irígykedve átpillantasz a lakókocsisokra. Nóri elballagott még az eső előtt fürödni, mikor jött vissza beszéltük is Gabival, hogy biztos fogja mondani a magáét az eső miatt. De nem. Sőt, lelkendezett, a fürdőtől teljesen odáig volt, óbervizesblokk, luxus, Guns n'Roses szólt tusolás közben, fűtött az egész, még külön pelenkázó is van! Elmentünk, kipróbáltuk, tényleg.

Az eső csak nem akart abbamaradni, fürdés és kaja után, lefeküdtünk, kicsit még paráztam először, hogy átázik a sátor, másodszor, hogy kiönt a folyó, de aztán azzal a megnyugtató gondolattal aludtam el, hogy ha valami gond van, majd behúzódunk a fűtött vizesblokkba csövezni.

Nem volt semmi gond, a sátor sem ázott be - néhol ugyan voltak foltok, konstrukciós hibák a varrásoknál, de semmi komoly - és a folyó sem öntött ki. Örültem, hogy előző este nem mentünk fel a hágóra, ki tudja ott milyen idő lehetett. Az első önálló külföldi autós utamon - amikor felborultam Horvátországban, yeah - megtanultam, hogy mi itt Magyarországon egy terráriumban élünk, nagyon barátságosak az időjárási körülmények, de odakint a nagyvilág csupa veszély. Jobb, ha elővigyázatos az ember.
Ráadásul így alkalom adódott, hogy kielégítsem kimeríthetetlen törpeállam-éhségemet: továbbindulás után nemsokára már Lichtenstein útjait koptattuk.