Balcsi

Már itthon vagyunk, két napja. Balatongyörök van, meg esős idő, de pihenni ez is jó. Minden rendben volt a visszaúton, majd megírom! A régi posztokat fogom frissíteni új tartalommal, csak akkor írok új posztot, ha muszáj!

Kávé Genfben

Eddig minden OK. Kávézunk. Tegnap nem ittunk egyet sem, meg is sínylette a csapat. Szép utunk volt eddig Provence-n keresztül, sok fotó készült.

Genf. Hétfő délelőtt (sőt, dél) van, de olyan ez a nagyváros, mint valami üdülőtelep, ahol mindenki pihen, a forgalom meg mint Pesten, amikor dugóriadó van... sehol egy lélek...

Pont ezeket a sorokat írom...

Indulunk tovább, még 500 km Pfunds.

----

Annecy-ben aludtunk, egy jó kis kempingben. Este érkeztünk, a navi vitt egy kempinghez, de kiderült, hogy csak lakóautós hely. Semmi gond, 50 méterrel előrébb volt egy másik. Bementünk, a tulaj viszont átvitt a másik oldalra, a házához és ott mutatott sátorhelyet. Nagyon szép kis csendes, ápolt kert, néhány sátorhellyel. Dugóhúzó kunyerbálás közben kiderült, hogy a sarokban lévő sátorban magyar srácok laknak - de pont elcsavarogtak valahová. A kemping maga nem volt drága, összvissz 26 eur körül, melegvíz, angolvécé (igényeseknek van francia is, hehe).

Sátorverés, levesfőzés után felbontottuk az egyik üveg bort és Gabcsi szülinapi köszöntőjének keretében jól meg is ittuk. Lefekvés és nagy alvás volt már csak hátra!

Kis kemping Annecyben

Másnap reggel leballagtunk a tópartra egy kis napért, meg szemet legeltetni. Az annecy-i tó olyan, mint az Alpokat körülvevő többi nagy tó - genfi, Garda, comói, stb. - gyönyörű. Nagy hegyek, kristálytiszta víz, nyugalom és valami kifejezhetetlen luxus-érzés. Kevés volt az idő, menni kellett tovább, ezért nem tudtuk kipróbálni a tavat körbevevő legendás kerékpárút-rendszert, de majd legközelebb. Kávézni nem tudtunk, nem volt nyitva még semmi ( 9 óra elmúlt!) inkább lementünk a tópartra kicsit, fotózni meg élvezni a látványt.

Tóparton

A tóparton volt egy kis élet, pecások, kölykök. A gyerekek valami táborfélében lehettek, három korcsoportban is ment az okítás: a legkisebbek kis vitorlásokkal, a kicsit nagyobbak szörfökkel, a kamaszok pedig katamaránokkal kavartak. A kicsiknél leragadtunk, aranyosak voltak, ahogy nyolcan-tizen cipelték a kis vitorlásokat le, a tópartra. Egy másik világban voltunk és most is abban érzem magam, ahogy felidézem az emlékeket.

Vitorlás-tábor Annecy-ban

Kis kószálás után összecihelődtünk és némi bagettvásárlás után tovább indultunk Svájc felé. Volt egy kis hezitálás, hogy a Mount Blanc felé induljunk, vagy inkább Genf felé, de aztán győzött az utóbbi, leginkább a kávé miatt... :-))) Genf előtt, a határon volt egy kis nosztalgiám, amikor félreállítottak, de aztán nem volt semmi gond - a rekesz borral sem buktunk le - még az autópálya matricát is megtudtam venni egy pavilonban.

Genfről már írtam fent egy gyorsat, egy tóparti wifis kávézó teraszán, közvetlenül a nagy szökőkút ( Jet d'Eau - 140 méter magas! ) mellett. Tankoltunk is, és aztán körbeautóztuk a genfi tavat, egymás után hagytuk el Lausanne-t, Montreux-ot (Smoke on the Water, yeah) végig láttuk a tavat, gyönyörű volt.

Montreux az autópályáról

Szemben velünk a tó másik oldalán pedig a Mount Blanc tűnt fel időnként. Meglepő volt a rengeteg szőlő a baloldalon. Ahogy az út, elhagyva a tavat, beért a Sionba vezető széles völgybe, már az út mindkét oldalán megjelentek a szőlők, teraszokon, magasan a hegyoldalakon, mindenhol. Ezt nem tudtam még Svájcról, meglepett.

Valahol Svájcban, itt már nincsenek szőlők

Sion után egyenesen tovább, Chur felé, egy idő után kis falvakon keresztül vezetett az út. A Furka-hágón át akartam menni, kíváncsi voltam. Volt egy kis para, hogy nincs-e valamiért lezárva - egyébként vonattal viszik át az autókat, alagúton - de jó idő volt, nem zárták le.

Mindjárt ott leszünk a hotelnél, majd itt forgathatják a Ragyogás II.-t

Na, itt is vagyunk!

Tekeregtünk, mint egy befüvezett kígyó, mire felértünk 2400 fölé. Útközben egy hotelnél megálltunk fotózni, fura kis rágcsálókat látunk a fűben.

Hűmekkoramiez

A hágó tetején megálltunk megint a helyi Üvegtigrisnél (ugyanaz a fícsőr: lakókocsi, kávésfaszi) fotózkodni, tojtojkodni. Az Üvegtigrisben volt a kulcs a tojtojhoz - egy darab csavarhúzó, 1 eur/használat. Csak azért nem hógolyóztunk odafent, mert össze volt fagyva a hó, egyébként egy hóembersereghez is elég lett volna.

A helyi Üvegtigris jobbra

Szerző, kissé megkönnyebbülve, hogy bírta az autó...

Nemtomhol, útközben, de itt megy el "főút"... :-)))

Ereszkedés, hosszú út után Churba értünk. Itt már éreztem, hogy nem lesz meg Pfunds. Egyrészt lett volna még egy nagy hágó, az is olyan 2400 körüli, másrészt már késő is volt. Ha oda is értünk volna, akkor is vastagon 22 óra körül, na és akkor sátrat verni...

Pónik Pannikának

Inkább kerestünk a környéken egy szimpatikus kempinget, meg is lett pár kilométerrel odébb, egy hegyi folyó partján. Ez sem volt drága, pedig négycsillagos volt, a szokásos 25 euróba simán belefért. Sátrat vertünk, Gabcsi nekiállt valami vacsifélének és elkezdett esni az eső.

Na, esőben kempingezni az aztán a szakma alja. Sok mindent nem tudsz csinálni, behúzódsz a sátorba, piálsz, eszel, dumálsz és azon filózól, hogy vajon nem ázik-e át a sátor. Időnként irígykedve átpillantasz a lakókocsisokra. Nóri elballagott még az eső előtt fürödni, mikor jött vissza beszéltük is Gabival, hogy biztos fogja mondani a magáét az eső miatt. De nem. Sőt, lelkendezett, a fürdőtől teljesen odáig volt, óbervizesblokk, luxus, Guns n'Roses szólt tusolás közben, fűtött az egész, még külön pelenkázó is van! Elmentünk, kipróbáltuk, tényleg.

Az eső csak nem akart abbamaradni, fürdés és kaja után, lefeküdtünk, kicsit még paráztam először, hogy átázik a sátor, másodszor, hogy kiönt a folyó, de aztán azzal a megnyugtató gondolattal aludtam el, hogy ha valami gond van, majd behúzódunk a fűtött vizesblokkba csövezni.

Nem volt semmi gond, a sátor sem ázott be - néhol ugyan voltak foltok, konstrukciós hibák a varrásoknál, de semmi komoly - és a folyó sem öntött ki. Örültem, hogy előző este nem mentünk fel a hágóra, ki tudja ott milyen idő lehetett. Az első önálló külföldi autós utamon - amikor felborultam Horvátországban, yeah - megtanultam, hogy mi itt Magyarországon egy terráriumban élünk, nagyon barátságosak az időjárási körülmények, de odakint a nagyvilág csupa veszély. Jobb, ha elővigyázatos az ember.
Ráadásul így alkalom adódott, hogy kielégítsem kimeríthetetlen törpeállam-éhségemet: továbbindulás után nemsokára már Lichtenstein útjait koptattuk.

Cote d'Azur

Olyan nagyon korán persze nem sikerült elindulnunk, szerintem úgy 8 körül járhatott, amikor végre sikerült elszakadni ideiglenes otthonunktól. Nimes volt az első úticél, nagyjából tízre értünk oda. Az Arénához elég közel sikerült parkolni, bent valahol az óvárosban, zizegtem is kicsit, hogy minden rendben lesz-e az autóval. Ilyen helyen néha hiába veszel jegyet, könnyen kiderülhet, hogy az a turistákra nem vonatkozik, csak a bennszülöttekre, de rájuk is csak akkor, ha öt generációra visszamenőleg helyi sajttermelők voltak. Összeguberáltunk egy rakás aprót, Nóritól is elszedtük a centeket és vettünk helyet úgy két órára. Elsétáltunk az Arénáig. Láttam már párat (Róma, Pula Óbuda, Aquincum… :-), van összehasonlítási alapom.

Kétezer év - és még néhány...

Körbecaplattuk (szép nagy), megcsodáltuk a díszítést - tényleg ez volt a legépebben fennmaradt, amit eddig láttam - de olyan nagyon nem hatott meg a dolog. Valami koncertre készülhettek, mert ki-be hordtak mindenféle vasakat, nagy volt a nyüzsi. Tanakodtunk, hogy bemenjünk-e, de végül is a 9eur/fő belépőjegy meg a kupleráj a koncerttel visszariasztott. Inkább leültünk egy kávéra a tövében és nézelődtünk egy órácskát.

Nem tudtam kihagyni...

Távolról

Közelebbről

Nimes után a Pont du Gard szerepelt az itineremben és ott is el akartunk tölteni másfél-két órát, így nemsokára tovább indultunk. Félóra elég volt, hogy átérjünk. Az autót le kellett rakni egy parkolóban, ez 15 euróba került, de utána már külön belépti díjat, vagy klotyópénzt már nem kértek tőlünk. A Pont du Gard lenyűgöző volt. Nem csak a méretei, vagy a kora miatt, de azért is, mert annyira épen fennmaradt. Ha nem hordták volna el a két végét a dombokon, most is lehetne használni. Vízvezetékként is, nem csak hídnak. Persze a méretei is hatalmasak: legalább ötven méter magas és nagyjából 110 méter hosszú. A szurdokot, amely fölött átível ( a maga 50 ívével) a kristálytiszta és türkizkék Gard folyó vájta a gránitba, fürdőzők és kajakosok játszótere.

Nagyon közelről

Nem undok szurdok

Ha nem akartuk volna még St. Tropezt is megnézni, ott is maradtunk volna, annyira hívogató volt a hely.Két jópofa kúria(?) kastély(?) volt a két oldalán, étteremmel ahogy az dukál. Mondtam is Gabcsinak, hogy nekem csak egy ekkora házikó kell, erre a Jóisten jól képen vágott egy szélben leváló jókora platánkéreg képében, hogy felébredjek.

Szolid kurvajómód

Megkajáltunk a parkolóban - bagett volt, persze. Mondtam már, hogy élelmezés tekintetében eléggé low-budget túra volt? Amíg lent voltunk Gruissanban egész álló nap csak nektarint ettünk, estére meg valami kis finomság a mellettünk lévő Lidl-ből. Főztünk, ja. Nem mintha nem lett volna választék étteremből, volt egy csomó, egymás hegyén-hátán, de nem voltunk annyira kibélelve, hogy kipróbáljuk. Majd máskor. Amikor választanom kellett egy ráksaláta, meg egy néhányezer éves kőhalom megtekintése között - ami belépős, mert ilyenek ezek a kőrakások - kivétel nélkül mindig az utóbbit választottam. Így maradt a provanszibagett-provanszisonka kombó - nem mintha most olyan rosszul esne. Kaja után ismét továbbálltunk. Kicsit mentünk autópályán, hogy meggyorsítsuk a dolgokat. Az volt a terv egyébként, hogy a lehető legkevesebbet megyünk sztrádán, mert az rohadt drága a franciáknál. Inkább tartson tovább, de lássunk valamit a vidékből! Amennyit meg az autópályadíjon megspórolunk, annyiból simán kijön a kemping. Tovább tart, de többet látunk! Most viszont kénytelenek voltunk felmenni a betoncsíkra, mert elnézelődtük az időt és még elakartunk jutni a tengerpartra. Grasse volt kinézve, az egy város, fent Cannes felett, de nem tudtam, hogy összejön-e. Elhaladtunk Aix-en-Provence mellett, aztán be a hegyek közé és nemsokára már a szerpentineken kanyarogtunk, ami elválasztja a tengerpartot Provence belső részeitől.Tovább tartott egy kicsit, mint gondoltam, kicsit olyan volt, mint Toscana: olyan mint a képeken, de sokkal zordabb és sokkal keményebb. Szőlő-, meg chateauhegyek mindenfelé, de csak a kapukat lehetett látni legtöbb helyen és valahol bent a dombok közt a kastélyok/kúriák tetejét.

Úton

Egy idő után átkecmeregtünk a hágókon és leértünk a tengerhez, megint. St. Tropezben nagy dugó fogadott. Teljesen esélytelen volt parkolót találni, az egész egy egyfőutcás kisváros, rengeteg tahó milliomossal, akik úgy gondolták, hogy a szűk utcák és a dugók okozta trauma csak egy Hummer, vagy egy Land Rover esetleg egy ML Merci volánja mögül átélhető. Természetesen amennyiben dolguk akadt valahol, akkor nem parkolóhely kereséssel kívánták tölteni a drága idejüket, hanem a budapesti utcákról már jól ismert vészvillogós parkolással oldották meg a helyzetet. Ettől persze nem lett kisebb a dugó, sőt. Viszont így - mivelhogy csak lépésben haladtunk - volt időnk körbenézni a városban, mint egy buszos városnézésen, csak hiányzott az idegenvezető.

St. Tropez, nyomorognak a népek...

Amikor nem nyomorognak, akkor játszanak

Semmi különös. Ez maradt meg St. Tropezből. Robogó-hegyek, nagy murvás tereken pötankozó emberek, tömött kávézók - ez eddig bármelyik francia kisváros lehetett volna. Az egyetlen különbséget a fent már említett terepjáró-túltengés jelentette. Meg persze a rengeteg jacht a városka kikötőjében, és az öbölben is - mert St. Tropez egy félsziget csúcsánál fekszik. Az egész öböl tele volt jachtokkal. Megálltunk egy éppen felszabaduló parkolóhelyen. Fotóztunk is, naná.

Öböl, yachtokkal

Part, vitorlások, yachtokkal

Csajok a parton, vitorlásokkal és yachtokkal

Aztán körbeautóztuk az egész öblöt, mert arra vitt az út tovább Cannes felé. Nagy forgalom, csodás öblök, vörös sziklák, azúr tenger - tisztára úgy írok, mintha legalábbis nekkerman lenne a nickem, és nem becketman, de ha egyszer ez volt, kár lenne letagadni.

Cote d'Azur

Nem értünk el Cannes-ig. Egyrészt mert már elég késő volt - este kilenc körül járhatott - másrészt mert Gabcsi dereka nem bírta a gyűrődést. Le kellett feküdnie hátul, így viszont nem látott semmit, ezt meg én nem akartam. Cannes előtt húsz kilométerrel, egy szimpatikus öbölnél találtunk egy kempinget, stop.

Kemping, de ez már reggel

Bementem érdeklődni, délfrancia szőrös macsó, mint recepciós megszólít, aszongya van szabad hely, mondom kimegyek szólok a csajoknak. Kimentem, fogadtak, mint prófétát :-) - tökük tele volt már nekik is aznapra - visszamegyek, ott a csávó, mondom neki: OK, kell a hely, mutasd. Aszongya: mit?! Mondom neki, hogy mivanhülyevagyhaver, hát most beszéltünk, hogy van szabad hely! Hát vele nem - így ő. Nézek hülyén - szokás szerint - időtörésbe kerültem, vagy mi?! Még csak most jön az a rész, hogy bemegyek?! Tanácstalanul hátrafordultam, hátha lesz ott valami segítség - meglátom az időgépem, Teslát, Zeuszt, vagy ilyesmi - hát ott jön szembe a macsókám egy elektromos autóban! Ikrek bazmeg!!! Egypetéjűek ugyanabban a ruhában, ahogy kell!!! Már röhög mind a kettő, gondolom mindennap eljátszák ezt a mókát.Mindegy, mutatja a helyet, aztán beállok, sátrat verek, matracot fújok, Gabcsi kaját csinál, kínaiak a tusolóban, hollandok a szomszédok, béke van, pihenés van.

És egy éjszaka a Cote d'Azurnál, haver!

Reggel indulunk!

Szombat reggel elindulunk haza, de nem kell aggódni, ha majd csak kedden délután telefonálunk - már magyar tarifával - mert csavargás van:

• szombat - Nimes, Pont Du Gard, Provence, Cote d'Azur, alvás Grasse-ban
• vasárnap - Verdon-kanyon, alvás Annecy-ben
• hétfő - Svájc, Mount Blanc, hágómászások (Furka-hágó és tsai), alvás Pfunds-ban
• kedd - Samnaun (tankolás, szájtátás), alvás Balatongyörökön

Most még pakolunk (mindjárt éjfél..) bazisok cuccunk van. Kimaradt egy csomó minden, de majd később pótolom.

Egy kis előzetes:

Carcassone

Plage de Mateille - Gruissan

Gruissan

A csajok és Pierre Richard

Ez utóbbi kép igényel némi magyarázatot, de meg lesz majd az is! Csak türelem...

Le radiateur

Úgy tűnik a hűtőprobléma megoldódik: találtunk itt a városban egy szervízt, ahol - ha minden jól megy és holnap délután megérkezik az új hűtő - kicserélik a Kislukast. Az árak? Naja, az szép: hűtő 140 eur, munkadíj (1 óra) 84 eur...

Ez persze további kérdéseket vet fel. 84 eurós órabér?! Igaz, hogy ez szervíz rezsióradíj, na de akkor is... Hogy finanszírozzák vajon ezt az egészet?! Itt minden áru nagyjából annyi - vagy olcsóbb - mint nálunk, de minden, ami szolgáltatás, vagy vendéglátás, sokkal drágább. Mi tartja ezt fent?!

A Tour-malőr, avagy nem sikerülhet mindig minden...

Elején a lényeg: nem láttuk a Tour-t. Hogy miért nem? Azért mert ez egy kurvanagy ország, kurvanagy hegyekkel és hogy ne csak ebből a szegényes választékból merítsünk, átmentünk egy másik országba is, meg még egy hercegségbe (vagy mifenébe) is. Also zusammen mit dem Pireneusok, ja. És ezeket a viszontagságokat már nem tolerálta az apró lyuk a hűtőn...

De csak szépen, sorjában...

Szóval: reggel elindultunk (időben! - ez annyit jelent, hogy már 8-kor, ez itt olyan korán van, hogy még senki sem volt a városközpontban, csak az utcaseprő autó) és tekertük bele a kilométereket az autóba. Perpignan után a Pireneusok felé vettük az irányt, a Tét folyó völgyében, balról a Canigou (katalán szent hegy) és társai. Prades-tól - ahol tombol a Pablo (Pau) Casals mánia, merthogy minden körforgalom kialakítása csellós ihletettségről árulkodik - elkezdett emelkedni és ezzel együtt szűkűlni az út. Derekas szerpentin kerekedett belőle, a tetején nagyjából 1800 m. magassággal. És világító benzintankkal.

Visszafelé lőttük, ezen jöttünk felfelé - és ez még nem a teteje.

Ez a vonaté

Andorrában akartam tankolni, de ez odáig nem húzza ki, így a hágó tetején lévő benzinkútnál megálltam tankolni. Itt már elég nagy volt a forgalom, viszont alsóbbrendű az út, nem lehet tökölni, ki tudja mikor lesz a következő kút. Nóri szólt: "Itt?! 1,58 a kilencvenötös!" Annyi volt bizony. Teljesen felesleges átszámolni, kurvadrága. A legjobb, ha előveszel 15 eurót, beballagsz az állomásra - mert előre kell fizetni - elmutogatod mit akarsz, aztán megtankolsz. És utána addig alszol, amíg az egészet el nem felejted. Ezek után már kicsit lefelé csorgott az út. Egy nagy medencéhez értünk, körben a Pireneusok, reggeli nap, nagyon szép volt. Aztán átértünk a spanyol határon és elkezdett melegedni a víz. A Pözsó hűtővize mindig 90 fok előtt egy picivel áll, mint a cövek. Ha egy kicsit fölötte látom, már tudom, hogy valami nem stimmel. Szépen lassan emelkedett felfelé. 10-15 kilométerrel Andorra La Vella előtt meg kellett állni, utántölteni. Be is töltöttem az előző napról maradt kb. másfél litert. Ezzel már beértünk a "fővárosba". A határnál - mert rendes határ van ám - szigorú vámvizsgálat a kifelé jövőknek.

Andorra La Vella fentről

A fővárost úgy képzeld el, mintha a Margitszigetet beejtenéd 1500 méter magas hegyek közé, de nem ám egyenesen, ferdén! Emelkedik a francia határ felé. Ezen a csöpp helyen bevásárlóközpont bevásárlóközpont hátán. Némi parkolóval. Mivel vasárnap volt, a boltok nagyrésze zárva volt, és az autószerelő műhelyek is. Én hűtőtömítő-folyadék beszerző körútra indultam, a csajokat a ruhaprojekt kötötte le. Akkorra már eléggé biztossá vált, hogy részünkről a Tour kimarad. Az egyik irányban még 100 km és hágóhegyek, a másikba 100 km és ott is erős emelkedő. És az már tényleg a puszta, ha ott van valami, alhatunk a susnyásban. Sérült hűtővel a visszaút is éppen elég kaland, majd' 250 km. Így aztán maradt elég időnk körülnézni Andorrában.

Andorrában minden olcsóbb, mint otthon. Minden. A benzin kb. 1 euró, a Marlboro 1 euró, egy iPod 130 euró. A ruhát nem tudom, azt nehéz összehasonlítani, de a csajok vásárolgattak. Addig én találtam a Total benzinkutat - kicsi kút, pont szemben az Andorra 2000 bevásárlóközponttal - és benne egy nagyonkevésfogú bácsit, akitől szándékaim szerint megkapom az áhított löttyöt. Bemegyek. Olá - köszönök, mert itt így köszönnek. Válaszol valamit. Megfutom a szokásos kört:

dujuszpiinglis? sprehenzidojcs? aztán egy óvatos fransze? - csak tudnám mit mondok, ha igen - az se nyert. Eszpánnyá??? Nem. Katalán! - mondja. Édesjóanyám!!! Jöhet a pantomim. Először eljátszom az autóhűtőt, majd a lukat. Utána egy folyadékot, ami elzárja. Jókat röhögünk közben. Nincs neki. Mond egy helyet ahol talán van, és ad hűtőfolyadékot. Eztán hosszú monológ következik, sok kérdéssel, amiből egy kukkot sem, de az a vége, hogy előszed nekem egy 15 literes badellát és megtölti vízzel. Ez nagy ötlet volt.

Folyt. köv. most megyek a strandra!

Na, most jön a folytköv. Napoztunk, szórakoztam most este még egy kicsit egy második adag tömítővel - délelőtti úgy tűnt ok, de aztán botor fejjel rányomtam a klímát, az már sok volt, megint ereszteni kezdett. Szóval most utána töltöttem megint, de nem okés, fent a hűtő felső harmadában időnként kábé fél milliméteres sugárban jön a vasszer. Holnap irány valami szaki, oszt csere!

Tehát akkor Andorrába, vissza. Marha érdekes hely, hercegség, két társherceg vezeti, az egyik Nicolas Sarkozy, a másik egy spanyol püspök. Adóparadicsom, nagyon jól élnek. Az igazat megvallva, már voltam egy csomó helyen Európában, de mindenhol jobban élnek, mint mi. Nem csak anyagilag. Egészségesebben, nyugodtabban, felszabadultabban. És persze jóval gazdagabban is. Erről majd a Gruissanról szóló postban...

Andorrában vásárolgattunk, fényképeztünk még egy párat, aztán elindultunk hazafelé.

Pityu és Nóri Andorrában járt... (Gabi is, csak ő nincs a képen, mert fényképez)

Pokoli meleg volt a parkolóban. Az ember azt hinné nagyjából 1200 méteres magasságban, 2900-es hegyekkel körbevéve, hűvös lehet. Frászt, mint egy katlan! Feltöltöttem a hűtőt és usgyi. Kb. 50 kilométert bírta, akkor felment megint 110 C fölé. Persze eldobta a vizet. Megint feltöltöttem. Aztán még kétszer-háromszor, úgy durván 50 kilométerenként. Tudtam, hogy ez egyáltalán nem javít a helyzeten, de vasárnap volt, se egy műhely, se egy szaki, vissza kellett valahogy érni Gruissanba. Végül, nagy nehezen visszaértünk - ez a "nagy nehezen" persze túlzás, időnként meg kellett állni és utántölteni. De azért jól elfáradtam és úgy kívántam egy doboz sört, ahogy már nagyon régen nem.

De mondom: vasárnap volt. Bolt se volt. Sör se volt. Azóta be van készítve a hűtőbe...

Tour 2010

Csak egy gyors post, mert holnap korán kell kelni. Megnézzük a Tour 14. etapját, ami Revel és Ax 3 Domaines között lesz. Felmegyünk valahová a Pireneusokba, attól függ melyik út lesz járható, valahová Rouze környékére:

Nagyobb térképre váltás

Így ni. Előtte még bemegyünk Andorrába, megnézni hol kapták el Farkas Pétert, meg mert ott jó olcsó a benzin. Ezt itt így kell szervezni, de erről majd még később szó lesz!

És folytatom majd az ideút leírását is!

Ja, persze, ma volt egy kis ijedtség is: be akartunk menni Bézier-be is, de Narbonne-nál kiakadt a hűtővíz hőmérője, gyorsan félreálltam a Carrefour parkolójába pánikolni, mert a klíma is elment, de hamar rájöttem/tünk (Gabcsival), hogy alig lehet hűtővízünk, az lehet itt gond. Még jó, hogy bevásárlómonstrum és nem a Pireneusok: beugrottam hűtővízért. 4 liter ment bele. Azóta megy, mint a szél. Bravó Pityesz!

Ez egy ilyen nap: marha nagy szél volt a parton, eltörte a szélsátor rúdját (megcsináltam). Eltört alattam a strandszék (majd otthon megcsinálom) eltörtem a kocsikulcsot (megcsináltam - csak szétjött), szóval hülye egy nap volt. De egyébként kurvajó!!!

Alez Andy!!! Alez Lance!!!

Valami egészen más...

Annyira azért nem, hiszen ez is csavargás, csak éppen nem bringával, ellenben sokkal messzebb. Gruissanban, a francia tengerparton pötyögöm érdektelen soraimat, délután fél kettő van, még éppen csak túl vagyunk a reggeli kávén. Éjszaka koncert volt itt a főtéren, ahol a kéró is van, amit baráti szivességből kéthétig bitorolhatunk. Mikor reggel megnyílt a Gugli, akkor jöttem rá, hogy milyen nap van ma itt (júl. 14!) Zajos, de egyébként csinos üdülővároska, folyamatos pörgéssel, rakás étteremmel, yachtkikötővel. Ha ki akarod meríteni a lehetőségeit, nokiás dobozzal gyere! Már negyedik napja kényszerpihenőzünk - nem mintha bármiről is lekésnénk - nem sikerült eljutni Barcelonába sem még, pedig az volt a terv, hogy ott nézzük majd a vébédöntőt. Gabcsi dereka elnyekkent a hosszú út alatt, pihenés van, Algoflex és Flector.

Péntek reggel tudtunk csak elindulni - addig házfelújítás ürügyén futottunk ámokot - átvariáltuk az eredeti kétmegállós tervet, hogy odaérhessünk Barcelonába, de közben a szállást is elfoglaljuk. Ezért aztán a Bécs-Innsbruck-St. Moritz útvonalon mentünk egészen a comoi tóig, ahol Domaso falucskában, egy tóparti kempingben vertünk sátrat (és vertük este fél 11-ig ám!) Az útnak a Salzburgtól idáig tartó része nagyon szép volt. Végig az Inn völgyében, aztán fel kétezerre, St. Moritz, Silvaplana, majd a Maloja-hágón át leereszkedni Völgyzugolyba (nem tudom a falucska nevét, de majd megkeresem), hogy aztán este kilenc után megérkezzünk Domasoba.

Az Inn, valahol Svájcban

Türkizvíz

Tó Silvaplana-nál, St. Moritz után

Maloja-hágó teteje, ereszkedés kb. 2000 méterről (gps mondta, a térkép szerint a Malojapass 1813 m, de én biztos magasabbra mentem... :-)

Még mindig a Maloja, jól néz ki mi?! A GoogleEarth-ben van néhány téli fotó róla, hát.. kösz szépen...

Ezért van az egész cécó..

Igen, még ott lent is...

Völgyzugoly I.

Völgyzugoly II. - megfogom keresni a városka nevét...

Domaso, másnap reggel, szerző és párja, kávé, ellenfény és tó

Oks, ennyit mára, agyam eldobom ettől a vacak nettől, amit 19 horroreuróért szereztem be egy hétre.. És különben is mennem kell tengervizet, meg homokot meózni..

Folyt.köv.

Ultimate

És igen: újra négy hónap, bravó!!! Most má' télleg mingyá gyüvök...

Ööööö....

Jó... oks... erre tényleg nincs mentség, eltünni négy hónapra, hát szóval... Be akartam állítani a leghosszabb mindjártjövök rekordot...
Mindenesetre már itt vagyok, megjött a napsütés, elkapott a mehetnék és újra motivált vagyok egy kis országjárásra, túrázásra. Még egy-két hét felkészülés, bepótolom az adósságaimat - többek közt a vendvidéki leírást - és jöhetnek az új kalandok!

Szép tavaszt!

Ps.: jaj-jaj-jaj, most nézem, nem írtam a Zselicről!!! Összeszedem magam... az zseniális volt!