Kemény-e vagy?

- kérdeztem öcsémtől mókából - 3 hónapig tekert Új Zélandon, az északi szigeten több ezer kilométert - mikor elindultunk a mai, meglepetésszerű tekergésre. Hirtelen jött ötlet volt, ki akartam szellőztetni a fejem, öcsi meg szeret tekeregni. Idő nem volt valami jó, sőt esőre állónak nézett ki, de gyáva népnek nincs hazája...
Autó letesz Esztergom-Kertvárosban az ÖMV kútnál, (mondjuk addig simán eltekerhettünk volna, de úgyis fent volt a tartó) és a Strázsa hegy mellett eltekertünk a földúton, el a Sátorkői meg a Lencse hegy háta mögött, amíg a Kétágú-hegyhez nem értünk. Végig jelöletlen földutakon mentünk, néha el el keveredve - lásd Micimackó a ködben - de aztán megtaláltuk a hegyre vezető zöld jelzésű turista utat. Kőkemény volt, még gyalogosan is elég felmenni, de egy pihenővel feltoltuk a cangákat. Kicsit nézelődtünk a kutya fejénél (ha Dorogról nézed a hegyet a sziklák egy üllő kutyát mutatnak) majd tovább mentünk a gerincen. Rodeóztunk egészen a Pilis nyeregig - szétcseszték az utat, gondolom erdőművelés címén, ez röhej, és engemet meg kitiltanak az erdőtörvény szellemében okosan a nem engedélyezett utakról, mert kárt teszek a bringámmal a természetben, bammeg!! Ja, bocsi, hétvégén 8 és 18 óra között az engedélyezett utakon persze mehetek (DINP), hát baszki, gyönyörű, nem?!
Mindegy, nyomtuk illegálba' a Pilis nyeregtől felrézsűztünk - újabb kemény kaptató - a Pilis tető felé, itt megint végig kavartunk kicsivel a gerinc alatt, végig a zöld jelzésen, aztán az út vége felé, egy tisztáson letértünk balra egy földútra. Nemsokára tovább fokoztuk az illegált, fokozottan védett terület kerítéséhez ért az út, de mivel volt ott egy létra, átmásztunk. Pár méter és kitárult a horizont: jobbról balra Solymár, Pilisvörösvár, a Hármashatár-hegy, Háziréti tó, Pilisszántó, Csobánka, Pomáz, Pilisszentkereszt, a távolban Dunakeszi meg Szentendre, balra mellettünk meg Dobogókő. Kicsit pihentünk, nézelődtünk, aztán tovább álltunk, hogy nehogy megbüntessen valami porkoláb. 50 méter, újabb kerítés, most másztunk ki a védett területről, egyenest egy valamikori katonai támaszpont területére. Szétcseszett táj, betonszarságok, meghatározhatatlan funkciójú álványzat-torzók, murvás út.
Elkezdtünk ereszkedni. Az út nemsokára betonra váltott, jópofa lejtők, fasza nagy kanyarok - Atti keresztbe is fordult az egyikben, elbambult egy őz miatt - de aztán csak leértünk a Két bükkfa nyeregig. Itt a már vasárnap is bejárt módon leereszkedtünk a Hoffman felé vezető erdészeti úton Pilisszentlélekre, majd onnan ismét ki az Esztergomba vezető közútra. Nagy száguldás volt, de a lejtő aljában elfogyott a lendület, és gyakorlatilag a nagyparkolótól kezdve egészen a Suzuki útig kemény tekerés, mert szembeszél volt, méghozzá nem is kicsi. Onnan meg még nagyobb szenvedés, mert az út alattomosan emelkedik egész a Strázsa-hegyig. Azért nagy nehezen odaértünk, de mindketten alaposan elfáradtunk. Kóla a benzinkútnál, tarhonyás lecsó Anyunál, jeges kávé Gabcsival (aki sajna nem tudott jönni dolgozás okán) és ki is telt a nap.

Az útvonal:



Összefoglalva:

• táv: 38 km
  
• út: erdészeti út, betonút, földút, ösvény, turistaút, vadcsapás
  
• látnivaló: Dobogókő, Pilisszentlélek, pálos romok,erdő, panoráma
  
• infrastruktúra: mindenféle Esztergom-Kertvárosban, bolt, kocsma Pilisszentléleken
  
• kapcsolható: Pilis, Visegrád, Börzsöny felé
• nehézségi fok: 104 pont
  
• gyerek: hát, ha nem akarod megszakítani őket..., inkább felejtős, ez férfiaknak való, hehe..

Ironman és ironwoman feltolják a sípályán...

Igen, jó a cím. Kőkemények voltunk, feltoltuk a bringákat a sípályán. Miért is? Mert rohadt kemények vagyunk! - és némiképp hülyék...

Ez volt az útvonal:





Tehát, Pilisszentlélek a kiindulópont, ahol az út elágazik a pálos romok felé. Kaptatós felfelé, de kicsit meg lehet állni a romoknál nézelődni, gyönyörködni a kilátásban, utána már csak egy kicsit kell kaptatni a sorompóig, ott ugyanis kiérünk a Hoffman kunyhó felé vezető erdészeti útra. Itt balra fordulunk, és megkezdjük az ereszkedést a Hoffman kunyhóhoz, ami már rég nem kunyhó, hanem táborhely és vadászház. Az eligazító táblák előtt jobbra fordulunk, egy köves jelöletlen útra, valamikor sorompó is lehetett itt. Kicsit necces emelkedő - trekking bicajokkal inkább toltuk egy rövid részen - köves, vacak szakasz. Szerencsére nem tart túl soká, és emelkedhetünk tovább. Keresztezünk néhány turistautat (zöld kereszt, zöld, piros), majd a Rám hegynél elérjük a Téry utat, amely sokkal jobb minőségű, mint az az út, amelyiken eddig haladtunk, itt jobbra fordulunk Dobogókő felé, amelyre időnként vethetünk is néhány pillantást, ha van egy kis szünet a lombok közt. Tekertünk egészen a sípálya aljáig, a felvonóházig.
Na, itt jött a nagy ötlet: minek kerüljünk, ha itt is felmehetünk?! Gabcsi nem volt jól, megint nem hoztunk egy rohadt szem szőlőcukrot, vagy kis csokit sem, gondoltam minél hamarabb felérünk a büféhez, annál jobb. A lankásabb alján még csak tolta Gabcsi, de a meredeknél kész volt, nem bírta tovább. 40-50 métert toltam felfelé egyszerre a két bringát a meredeken, aszittem a tököm elhagyom, mire felértünk a kanyargós kék pályák végéhez. Itt egy rövid pihenő a fűben - újraélesztéssel, kullancsbegyűjtéssel - majd szerpentineztünk a kéken a sípálya tetejéig. Levegőért kapkodás, zihálás, értetlen pillantások begyűjtése a tetőn.
Irány a büfé, almásrétes, kávé, hotdog, párvirsli, lilahagymás zsíroskenyér, kóla, ez mind, haha, de helyre tett minket. Rengeteg motoros, bringás, kiránduló volt fent, szép idő volt.
Innen már csak le kellett suhannunk először a műúton, majd a Két bükkfa nyereg után Esztergom felé fordulva, az első hajtűkanyarban található a sorompóval zárt, Pilismarótra vezető (ez megy el a Hoffman kunyhó előtt) erdészeti úton. Ezen ereszkedünk lefelé az Égett hársig, ott balra fordulunk, ismét a pálos romok jönnek, még egy kis száguldás és máris a kocsinál vagyunk.

Összefoglalva:

• táv: 21 km
  
• út: erdészeti út, betonút, földút,
  
• látnivaló: Dobogókő, Pilisszentlélek, pálos romok,erdő
  
• infrastruktúra: büfé Dobogókőn, bolt, kocsma Pilisszentléleken
  
• kapcsolható: Pilis, Visegrád, Börzsöny felé
• nehézségi fok: 49 pont
  
• gyerek: inkább csak nagyok, és a csajokra is figyelni kell, 100-ból 99 a sípályánál dobná le a bringát az erdőbe...

update1: Gabcsi kifogásolta, hogy nem kapott elég nagy hangsúlyt, hogy mekkora hős volt, amiért a feltolta a bringát a hegyen. Pedig nagyon hősnő volt, büszke voltam/vagyok rá!!!

Megint a Dunakanyar

Délután egy rövid kis tekerésre mentünk a Dunakanyar kerékpárútra. Azért oda, mert még mindig nem találtam jobbat, ha olyanokkal megyünk, akiknek még nem ismerjük a képességeit, vagy régen bringáztak már, és ezért maguk is bizonytalanok az erőnlétüket illetően. A Dunakanyar azért jó, mert teljesen biztonságos, jól kiépített, büfék, éttermek egy rakás, alig van emelkedő, a táj pedig csodás.
Hárman voltunk az én autómban: Gabcsi, Nóri és én, itt Nóri volt a bizonytalan pont - sok éve már, hogy nem ült bringán - a másik autóban pedig Szilárd, Timcsi és a nagyobbik fiúk, Dani. Itt a kölyköt leszámítva, a felnőttek teherbírása volt kérdéses (ők sem bringáztak már régóta), bocs Sziszi...
Esztergom-Párkány-Szalka-Letkés-Ipolydamásd-Szob-Zebegény útvonalon mentünk autóval, és ott tettük le a kocsikat, ahol a kerékpárút kezdődik. (Mi értünk Szobra hamarabb, ott egy kávé mellett bevártuk a többieket a révnél, onnan mentünk együtt tovább.) Innen végig tekertünk Kismarosig, majd vissza. Közben megálltunk kávézni, és visszafelé kajálni is Nagymaroson.
Mindenki jól bírta, csak a térdek és fenekek sínylették meg a szokatlan terhelést. Ügyesek voltak, remélem mindenkinek kedvet csináltam a további bringázáshoz!

Útvonal:



Összefoglalva:

• táv: 34 km
  
• út: kerékpárút
  
• látnivaló: Dunakanyar, Visegrád, Nagymaros, stb
  
• infrastruktúra: éttermek, kajáldák, boltok, WC, sűrűn
  
• kapcsolható: Pilis, Börzsöny, Párkány
• nehézségi fok: 35 pont
  
• gyerek: egészen nyugodtan, biztonságos és nem megerőltető, kicsikkel (>8) inkább csak Nagymarosig mennék, nem a terep, inkább a táv miatt
  

Délután a Vértesben

Esőre állós, fülledt, vacak délutánnak nézett ki a mai, azt találtuk ki, hogy bringák a kocsira, mi meg bele, és addig megyünk, amíg nem találunk kék eget és napot. Szárligetig mentünk. Falu szélén kurta kocsma, megálltunk egy kávéra, a srácok meg jégkrémezni (igen, most vittük a gyerekeimet is). Kávézás után megkerültük az egész falut - naná, hogy nem direkt - és leraktuk a négykerekűt a polghivatalnál (templom mellett - Szárligeten ne keress templomtornyot, hogy tájékozódj, mert alig látszik ki a földből - túlzok...).
Szóval, rápattantunk a bringákra, tekertünk végig a kék jelzésen az 1-es főút felé, el a focipálya mellett, meg át a mezőn. A Birka Csárdánál értük el főutat, amin ügyesen átrohantunk -odafelé kicsit necces, kanyarban vagyunk és felénk görbül, csak rövid szakaszt lehet belátni - de kell egy kis izgi is, megúsztuk. Így utólag, okosabb lett volna itt letenni az autót, elég nagy parkoló van, nem kellene főutakon rohangálni, meg ilyenek, de akkor kimaradt volna a szárligeti tapasztalat. Rövid váltóállitgatás és elindulunk felfelé a domboknak. Az út beton, és enyhén emelkedik. Mintegy 200 méter múlva beérünk Csákánypusztára, amely elsőnek egy impozáns faragott kaput és magas vakolt kerítést - rajta felirat: Peter's Hof - mutat magából, aztán látszik egy csomó juh, majd házak, kúriák(?), pajták az omladozó és a tüchtig kategóriából vegyesen. Ha a kék jelzést akartuk volna követni, itt le kellett volna fordulnunk, de inkább maradtunk a betonon. Az út még tovább emelkedik, de a gyerekek bírják. Ahol nem, ott tolják kicsit, de többnyire tekernek. Elérjük az erdészet sorompóját, itt már kicsit nyugodtabb vagyok a srácok miatt - már nem igazán számítok autókra. Így megyünk további 2 km-t, folyamatos emelkedőn, de nem vészes. Elágazás, balra Vitányvár és Várgesztes, jobbra a mi utunk, a kék kereszt, egyenesen előre meg 200 méterre a Béla forrás. A srácaim, mint a kacsák, a magunkkal vitt másfél liter vízből már alig van 6 deci, pedig alig hatodánál vagyunk a tervezett útnak. A döntés: megisszuk a maradék vizet és irány a forrás, ott majd megtöltjük a palackot frissel. Szép terv volt, de mint minden szép terv, ez is igen hamar megbukott. A forrás meglett egy nagy árok alján: rozsdás vascsőből kifolyó kissé zavaros víz. Próbáltam bizonygatni a többieknek, hogy ennek ilyennek kell lennie, és biztos teljesen tiszta, de valószínüleg hiányozhatott a hangomból a meggyőződés, mert nem csináltam kedvet az iváshoz senkinek, magamat is beleértve. Na, itt már kezdett derengeni, hogy át kell terveznem gyorsan a túrát, mert kevés a víz, és ha át akarnánk menni a Szép Ilonka forráshoz - amiről szintén nem tudtam, milyen minőségű - akkor túl hosszúra nyúlhat a táv, és megtörhet a lelkesedés, és a sötétedéssel is számolni kell. Új terv: megyünk, amíg megyünk, aztán visszafordulunk. Frappáns, mi?!
Pár száz méter, és megkaptam a mai napi elhagyottház adagomat - beértünk Körtvélyespusztára. Itt csináltam pár fotót a telefonommal, olyan amilyen.

Elhagyottház

Ilyen az út - ilyen egy kerékpáros, aki beteker a képbe...

Kápolna a fák között

Körtvélyespuszta lakott: üdülők, pár hétvégi ház, erdészház. Egy ilyen mellett vitt tovább a kék kereszt, ahol is az út átváltott ösvénybe, tolni kellett a bicót, mert emelkedett is, a két szélén obligát csalánossal, a 40 centis ösvény közepén lószarral, hogy könnyű legyen. Ez utóbbi okozott némi késedelmet, ugyanis az egyébként lómániás leányomat kellett átsegítenem a végtermék mellett valahogy. Összejött, az ösvény is rövidesen véget ért, újra rendes földúton haladhattunk. Balra fenyves, jobbra lombos erdő. A fenyves olyan sűrű volt, hogy nem lehetett belátni 3 métert. Egyszer csak egy nyílegyenes út nyílt a fenyvesben, beláttunk, mint egy alagútba, ilyet még nem láttam: kint verőfény, bent homály, sejtelmes vöröses-barnás minden, kicsit baljóslatú. Úgy éreztem magam, mint kiskoromban: volt egy horror-bábfilm, valami kerek, kopár erdőben varjú károgott, miközben a kamera "mozgott" a csupasz fák közt, hogy jól aludjon a gyerek! A többiek bementek egy kicsit, a hangulat miatt, én kintről röhögtem sátániakat, hogy jó legyen nekik, aztán bementem én is. Itt is csináltam pár képet, a hangulat visszaadhatatlanságának igényével:

Reménytelen feladat I.

Reménytelen feladat II.

Kicsodálkoztuk magunkat, tovább mentünk, rövidesen érkezett a menetrendszerinti szarvascsaj, békésen legelészett, mi meg szafariztunk. Pannika örült, mert szabadon még nem látott szarvast, egy kicsit közelebb is lopózhatott, de aztán észrevett minket az állat, és elszaladt. Megint tovább mentünk, nemsokára elágazás, itt egy nagy cseresznyefánál rosszul értelmeztem a jelzést és rossz felé fordultam. Nem jelzett földúton haladtunk 2 km-t, közben kajáltunk is egy fenyves mellett - itt is megriasztottunk egy szarvast - azután az út visszakanyarodott a kék keresztre.

Erdőkerülők útja

Itt volt a pont, ahol visszafordultunk, visszafelé már a jelzett és még nem ismert úton mentünk, és megnézhettük azt a helyet is, ahol letértünk az útról, innen nézve már egyértelmű a jelzés, én értettem félre. Elhagytuk Pannika szarvasának a helyét is, itt jött a második hiba: továbbmentünk és nem tértünk le a fenyves felé (nem vettem észre a letérőt ), helyette megkerültük a fenyvest és a másik oldalán mentünk Körtvélyespuszta felé. Így legalább rendes úton haladva, kikerültük a lószaros ösvényt, és száguldhattunk nagyot, az úton lefelé. 2 perc alatt elértük a Béla-forrásos elágazást, és innen betonon repeszthettünk lefelé. Hamar le is nyomtuk a felfelé elég hosszúnak tűnő emelkedőt és rövid, de annál kellemetlenebb intermezzo után - egy felfelé repesztő, magát McRae-nek képzelő Celica-s okozott kisebb pánikot (ő is rendesen megijedt), ez már a sorompóval lezárt szakaszon volt(!) - beértünk Csákánypusztára, újabb 1 perc után pedig a Birka Csárdához. Megint átrohantunk a főúton - visszafelé könnyebb volt - kis tekerés vissza a földúton Szárligetre, és már pakolhattunk is fel az autóra.
Így gyerekekkel pont elég volt, de ha korábban indultunk volna, több pihenővel, sokkal tovább is juthattunk volna. Az energiájukon nem múlt, este 11 felé Marcsiéknál még volt kedvük a kertben rohangászni, meg hintából ugrálni kifelé.

Az útvonal:



Összefoglalva:

• táv: 14 km
  
• út: erdészeti út, betonút, földút, ösvény
  
• látnivaló: Csákánypuszta, Körvélyespuszta, kápolna, erdő, állatok
  
• infrastruktúra: bolt, kocsma csak Szárligeten, meg a Birka Csárda
  
• kapcsolható: Vértes, Gerecse: Tornyópuszta, vagy Csabdi, Vasztély felé
• nehézségi fok: 33 pont
  
• gyerek: inkább csak nagyok
  

Civilizált tekerős

Mára lájtos túrát terveztünk, mert Gabcsinak a múlt hétvégén elcsesződött a térde, már kezd helyrejönni, de nem akartuk nagyon megterhelni. Beton kell ide, földút nem igazán jöhet szóba, az idő isteni, víz mellé kell menni, ezért aztán nem is törtük a fejünket sokat, irány a Dunakanyar kerékpárút. A szobi révnél letettük az autót, még ittunk egy kávét indulás előtt, és gyerünk. Aki ismeri, annak nem lesz meglepetés: Szobon kb. 1 km kerékpárúton, a Duna parton, aztán fel a főútra, ott még nagyjából 3 km, majd Zebegény határától megint a parton kerékpárúton. Nekem egy kicsit túl civilizált ugyan, de nagyon szeretem, szép a táj, sok helyen lehet kajálni, kávézni. Gyerekekkel magasan a legjobb a környéken. Sokakat kicsalt a szép idő, kicsit zsúfolt volt Nagymaros környékén, de jó volt látni, hogy milyen sokan szeretnek bringázni. Gondolom az infrastruktúra teszi. A kerékpárút végig a közúttól elkülönítve vezet - Nagymarostól még csak nem is látod - jó minőségű, biztonságos. A táj, a látvány meg zseniális.
Szóval elmentünk egészen Verőcéig, ott megkajáltunk a Fehér Hattyúban (jó kaja, nem drágán), visszafelé még egy kávé Nagymaroson, néztük a hajókat - a vízen is sokan voltak - és vissza a szobi révhez.

Összefoglalva:

• táv: 44 km
  
• út: kerékpárút, vagy közút
  
• látnivaló: Dunakanyar, Visegrád, Nagymaros, stb
  
• infrastruktúra: éttermek, kajáldák, boltok, WC, sűrűn
  
• kapcsolható: Pilis, Börzsöny, Párkány, Burda
• nehézségi fok: 45 pont
  
• gyerek: kicsik, nagyok, Zebegénytől nyugisan
  

Majális

Az immár hagyománnyá vált (részünkről már a második.. :-) gyarmatpusztai majálisra készülve olyan útvonalat próbáltam keresni, amelyen a lehető legkevesebbet megyünk autóúton, de nem annyira megterhelő, hogy ne lehetne átlagos kondival lenyomni. A kocsit Bajnán tettük le, a Szomor felé vezető úton, buszmegállónál, nagy parkoló-félénél.
Az autóúton kerekeztünk kb. 3 km-t, majd letértünk egy földútra (ha a 300 méterrel közelebbi földútra térünk le, akkor egy nagyon érdekes helyre jutottunk volna, visszafelé megnéztük, majd töltök fel képet. Ez az út csak a kegyhelyhez vezet, ami meglehetősen elhanyagolt ugyan, de van hangulata..) Az út végig jól járható, fel kell kaptatni a dombtetőre, szép kilátás Bajna felé és az Őr-hegyre is.
A szántó végén, a dombról leereszkedve, kezdődik a turistatérképen is megtalálható Bajnai út, ami nem más, mint egy újabb földút (az elején elég hepehupás) vadgesztenyefákkal a két oldalán. Most is szép, valamikor is az lehetett, meg még forgalmas is. Most a kutya sem jár arra. Az út egészen a Szeszgyármajorig vezet, ott kifut a Gyermely-Tarján közti közutra.
Letérünk Gyarmatpuszta felé, kb. 2 km enyhe lejtő, balra vadaspark, őzekkel, muflonokkal, majd beérünk Gyarmatpusztára. Tündéri hely. Ilyenkor egy kicsit sokan vannak a népek, de nem annyira sokan, hogy zavaró lehetne, máskor meg csak a néhány ott lakó, meg pihenő töri meg a csendet néha. Kicsit néztük a programot, aztán továbbálltunk a tarjáni horgásztó felé. A földút végig a vadászkastély parkja mellett vezet, vadgesztenyefasor itt is, gondolom milyen frankó lehetett a gerófoknak végig kocsikázni anno, de mi tekertünk, az egy kicsit fárasztóbb. Kb 3 km után elágazás Vasztély felé, arra is földút, kicsit nehézkes haladással, de Vasztélytól már jobb. Mi nem tértünk le, egyenesen mentünk tovább, még egy kilométer és egy dombtetőn (kicsit kaptatós!) vége a fasornak - biztos odáig tartott a birtok - és ereszkedés lefelé. Még 3 km és ott a tarjáni horgásztó, az egyik legszebb hely a környéken. Ha átmész a gáton, majd a patakot követve tovább a földúton tekersz, nagyjából 800 méter után fel lehet menni jobbra a dombra. Nos, onnan fentről zseniális a kilátás, mintha Ausztriában, vagy Szlovéniában lennél! Majd töltök ide képet!
Visszafelé az út ugyanaz, csak most felfelé, de kibírható. Mire visszatértünk Gyarmatpusztára, már ott voltak Marcsiék is, szereztünk sült kolbászt, meg mindenféle kajákat, aztán kávé. Jó ebédhez szólt a nóta, valami egészen elképesztő produkciót láthattunk, királylánynak öltözött erős hatvanasok énekeltek operákat, meg műdalokat. Csak műértőknek!!! :-)))
Egyszer minden élvezetnek vége szakad, elindultunk visszafelé, ugyanazon az úton. Bajna felett a domboldalon letértünk az útról, hogy megnézhessük az elhanyagolt Kálváriát. Jó darabon a vetésben kellett tolnunk a bringákat - utólag is elnézést a gazdától, akkor még nem láttam, hogy oda vezet az alsó út - igyekeztünk minnél kisebb kárt csinálni. Van hangulata a helynek, mint már emlitettem volt, például kiváló horrorfilmet lehetne csinálni éjszaka...
Még egy kis ereszkedésa közútig, aztán tekerés azon vissza a faluba, és megérkeztünk a kocsihoz.



Összefoglalva:

• táv: 30 km
  
• út: járható, kemény földút, vagy közút
  
• látnivaló: szép táj, Gyarmatpuszta, kastély, tó, tarjáni horgásztó
  
• infrastruktúra: Bajnán, Gyarmatpusztán bolt, viz, egyébként semmi
  
• kapcsolható: Epöl, Tarján,Vasztély felé
• nehézségi fok: 82 pont
  
• gyerek: inkább csak a nagyobbakkal