Gombáspusztára, fel

A múlt heti Gerecse túrán néztem ki magamnak azt a jó kis patkó alakú rétet, fentről a kilátóból. Alpesi hangulata volt, szinte látszott a Matterhorn mögötte. Ki is találtam egy kis körtúrát, amely érintené, nem túl megerőltető és érdekes. Süttőn álltunk le, a Bikolpuszta felé vezető úton, valamelyik kőfaragó üzem parkolójánál. Rövid lepakolás és szerelés után útra keltünk Gabcsival. Szép időben kerekeztünk Bikolpuszta felé. A közúton alig jártak autók, de mégis alig vártam, hogy letérjünk róla, mert kanyarok vannak bőven, és csak idő kérdése, hogy mikor jön a következő gladiátor.
Bikolpuszta nagyon szép helyen fekszik, a saját töketlenségünk ékes bizonyítéka, hogy ilyen helyekre nem fogadót/éttermet csinálunk, hanem putrisort, meg a kocsmáros lovardáját. Lehet, hogy egyszer majd pont a kocsmáros fogja megcsinálni azt a fogadót, ahol érdemes lesz megállni, nekem tényleg mindegy, csak valaki csinálja már, mert most nincs miért lassítani. Sajnos. Bikolpuszta után, a kanyarban már látszik a volt Reviczky kúria épülete. Na, ha előbb ennyit duzzogtam, most még több okom lenne: ez a hely idegenforgalmi aranybánya, a kúria épülete pedig kastélyszálló lenne normális helyen. A kúria néhány éve felújítás alatt van. Egyszer, az idők hajnalán, romos állapotában jártam benne, jó kis kaland volt. Valahol feljebb még egy zseniális romos pajtát, vagy istállót is találtunk akkor - annyira megérintett, hogy utána még évekig ábrándoztam róla, ahogy felújítom és berendezem. Sokáig nem jártam arra, aztán meg hiába kerestem, nem találtam már. Tisztára, mint a Varázsbolt Wellstől.
Mikor elkezdték felújitani a kúriát még megelégedtek a keritéssel. Aztán pár éve ki raktak egy csomó "MAGÁNTERÜLET - ANYÁDAT IS KIIRTJUK, HA BEJÖSSZ!" táblát, de azóta meg nem sokat matattak rajta. Én szurkolnék, hogy ne a gazdagember dácsája legyen, mint a zebegényi Dőry-kastély , de szkeptikus vagyok.
Ha továbbmész pár száz métert, az út mellett jobbra egy elhagyott temetőt találsz, XIX. századi sírfeliratokkal. Tavaly, vagy tavalyelőtt kitisztították, mert visszafoglalta az erdő, most megint benőtte kicsit, de így jobb a hangulata. Nagyon különös történet volt, amikor először láttam ezt a helyet, de ez másik sztori.
Továbbmentünk, most nem álltunk meg, más volt a cél. Néhány kanyar, emelkedő után már csak a tájra és magunkra figyeltünk, és el is értük az Alsóvadácsnak nevezett helyet, illetve az ottani vadászházakat. Itt megint visszatértek az előbbi gondolataim: ez az útszakasz ebben a megyében a legszebb - amikor volt szerencsém egy hétig kabriózni, sokat jártam itt - és még sincs hol és miért megállni, csak a Malom tónál, Tardos előtt van egy bodegabüfé (ott viszont zseniális a hekk!!) Hogy eltereljem magam számára is lassan unalmas gondolataimat, az egyik jobbra vezető mellékútra betekertem kicsit hátha megtalálom a régi vasút nyomait, de nagy volt a dzsumbuj, feladtam.
Pár kanyar után a Nagy-Teke hegy után letértünk jobbra Gombáspuszta felé. Az eddig kényelmes betonút murvára váltott, a kényelmet a nyugira cseréltük. Tekertünk egy kicsit, és elértük azt a földutat, amely a kilátóból látott rétre vezetett. Nemsokára leszálltunk a bringákról, és mennyire jól tettük: 150 méterrel előttünk az úton, egy fa tövében szarvas legelészett. 20 méterre sikerült megközelítenünk csendben, amikor észrevett és elinalt. A szarvas után elértük a rét határát, de még feljebb akartam menni, hogy lássam a Gerecse-kilátót, így biztos lehessek abban, hogy valóban ott vagyunk, ahol lenni akartam. Meglett ez is, fent voltunk a réten, kifújtuk magunkat és leültünk a fűben. Gerecse, Pisznice, marha nagy csend. Meg 3-4 ragadozómadár keringett messze egy másik rét felett (másfél éves tojók, hehe..) Élveztük a csendet kicsinyég, aztán vissza a bringára és gurulás le. A murvás út kereszteződésénél valami feltűnt: gyümölcsfák tőlem balra. Meg egy kerítésoszlop, faragott fa. A gyümölcsfák töve gazos volt, de belegázoltam és nemsokára találtam is egy kutat, illetve ami maradt belőle. Kicsit tovább egy hajdani ház földig elhordott falainak nyomát - néhány kötésbe rakott tégla rajzolta ki a falak vonalát - és kicsit odébb a pince lejárat is előkerült. Kis pincébe vezetett, alig 3-4 négyzetméter, nem mertem lemenni, féltem rám omlik az egész. Ez volt Sártványpuszta, már régen elhagyhatták.
Még egy kicsit nézelődtünk, merengtünk, aztán tovább. Kis idő múlva útelágazás következett - itt lehet átmenni Dunaszentmiklósra - itt ücsörgött két terepruhás nindzsa, nem tudom mit őriztek, vagy mit kerestek ott, de szemmel láthatólag több napra rendezkedtek be. Már éppen meg akartam kérdezni, amikor észrevettem, hogy Gabcsi nem igazán szeretne haverkodni velük, sőt minél messzebb akar kerülni innen, tehát továbbtekertünk.
Elértük azt a helyet, ahol jobbra a neszmélyi arborétumot balra meg Gombáspusztát lehet megkerülni. Balra mentünk. Gombáspuszta egy major, fent, dombok között, bitang jó helyen. Látszott a közeli Hilltop Borászat, a dunaszentmiklósi kilátó, a Duna, meg néhány szlovákiai falu: Radványt ismertem fel pl. Megkerültük a majort és innen fékevesztett robogás lefelé Süttő irányába, végig földúton. A szőlészetek környékén értük el a falut, innen poros földúton haladtunk, majd lassan visszatértünk az autóhoz.
Felpakolás, útrakelés, aztán Süttő határában egy pizza, valami étteremben. Közben megvitattuk, hogy mennyire nem látunk koncepciót a turizmus kezelésére, sem országos, sem regionális szinten. Mész ahová mész, eszel ahol eszel, alszol ahol alszol. A lényeg az ÁFA meg az IFA! Ehh...

Felmentünk még Hilltophoz egy kávéra, meg szétnézni. Bővítették a teraszt, csináltak fűszerkertet, szóval itt mindjárt jobban éreztük magunkat, azért van fejlődés, de lassan fog menni, ha alulról szerveződik. Bár, a bringautakhoz ez akkor is kevés lesz...




Összefoglalva:

• táv: 20 km
  
• út: közút, murva, földút,
  
• látnivaló: Gerecse, Reviczky kúria,erdő
  
• infrastruktúra: bolt, kocsma Süttőn, esetleg Bikolpusztán
  
• kapcsolható: Gerecse, Tardos, Dunaszentmiklós, Pusztamarót
• nehézségi fok: 51 pont
  
• gyerek: inkább csak nagyok