Fel a Gerecsére

Szép, napos idő, irány a Gerecse, ahogy ezen a héten minden szabad napunkon. Most Atti is velünk tartott, így autóztunk hármasban Héregre. A bolt előtt hagytuk a kocsit és végig tekertünk a falun, egészen a temetőig, ahol a piros jelzésű turista út kezdődik. Megcsodáltuk ismét az erdészházat, illetve inkább a kertjét, és elindultunk a Király-kút irányába. Kemény talajú, erdei úton haladtunk a forrásig, ami egy nagyon szép réten található. A Király-kút a rét felső részén van, szépen kikövezett forrás, a vize iható és jó ízű. Nagyon jó kis pihenő, kiránduló hely, húsvét hétfőn is felsétáltunk a srácokkal játszani meg sütögetni. Most viszont csak feltöltöttük a kulacsainkat és mentünk tovább. Továbbra is kemény, erdei földút emelkedett egyenletesen, néha egy-egy vadvédelmi kerítéssel megszakítva, de mindegyiknél volt létra, szóval csak a bringákat kellett átemelgetni. Alig haladtunk 500 métert, amikor megriasztottunk egy szarvas kolóniát, előttünk pár méterrel dübörgött el az egész csorda, rengeteg állat, mint valami barna folyam húztak el mellettünk. Más irányba is futott néhány kisebb állat, nem tudtuk eldönteni, hogy azok vajon őzek, vagy a kicsiket menekitik másik irányba, mindenesetre nagy élmény volt. Persze a fényképező gépet előkapni nem volt idő... Folyamatos emelkedés mellett elértük a Pusztamarót felől vezető utat - csak még egy utolsó létrázás - amely lefelé tartott, de mi mentünk tovább felfelé és innen az út kövesre váltott. Itt már érezhető volt a Gerecsére jellemző különös hangulat, láthatjuk a nyomait a hajdani nyüzsgésnek, az út például ki volt kövezve és kőkorláttal volt védve a szakadék felé eső szélén, de az is látszott, hogy már jó ideje nem tartotta karban senki. Ha nyitott szemmel jársz a Gerecsében, sok hasonló nyomot láthatsz.
Így haladtunk tovább egészen amíg el nem értük a kékháromszöges jelzést, és ami jobbról csatlakozott az utunkhoz. Ez egy ritkásabb részen volt, az erdő alja tele volt medvehagymával. Az út egy sorompóval volt lezárva, de ki lehetett kerülni, és egy hosszú emelkedős tekeréssel elértük a a TV tornyot. Itt tovább mentünk, még 1 kilométert tekertünk a hegytetőn, míg elértük a kilátót, ami egy nagy vasbeton cső, kb. 16-18 méter magas lehet, mert jó sokat kellett lépcsőzni a tetejére. Kilátás nagyjából körpanorámás lehetne, Héreg, Tarján, a tarjáni tó viszont nem látszik, azt kitakarja a TV torony körüli rész. Nem értem, hogy miért nem engedélyezik a TV torony használatát kilátónak, úgyis van ott személyzet általában, 500-ért simán felmennék körbesasolni. Láttunk fentről egy nagyon igéretes, patkó alakú rétet messze alattunk Dunaszentmiklós irányában, el is határoztuk, hogy meg nézzük majd közelebbről is legközelebb.
Csináltunk pár képet és legurultunk ugyanazon az úton, amelyiken feljöttünk, kikerültük ismét a sorompót és ott találtuk magunkat a medvehagymás tisztáson. Itt most a kék háromszöget követtük egészen a Serédi kastélyig. Most az esztergomi ferences gimi kezelésében van az épület, újítgatják is szépen. Mivel pont ott észleltem, hogy megint defektem van, bekéredzkedtünk néhány fotó erejéig, és egy szimpatikus tardosi srác körbevezetett minket a kastély kertjében.

Serédi kastély/nyaraló közelről,

és távolról.

Hihetetlen csönd és nyugi volt, csak néhány ló legelészett békésen a kis tó alatti legelőjükön. Megint a helyben kicsit mozgalmasabb múlt nyomai: romos, elhagyott épület (talán cselédlakások?) a kastélytól nem messze. Gyors megcsináltam a defektet - mindig van nálam defektjavító készlet, mióta egyszer kilométerenként pumpáltam végig a Gyarmatpuszta-Tarján távot -és már mehettünk is tovább.
Itt már a kék túra útvonalán voltunk, találkoztunk is túrázóval szépen, ott pecsételtek a kastély kerítésénél - egyébként végig az úton is volt sok túrázó - meg néhányan szedték a medvehagymát is, a fák töve végig tele volt vele. Szedtünk mi is, meg is csináltuk még aznap este pesto-nak.
A kéken lerohantunk, mint a szél, persze óvatosan, a túrázók mellett mindig belassítottunk, remélem senkit nem zavartunk. Tardos előtt nem sokkal eltévesztettük a jelzést, de aztán észrevettem a valamikori kisvasút - bizony a Gerecsében volt egy pár vasútvonal! -töltését, és azon haladva nemsokára ismét megtaláltuk a kéket. A tardosi bánya háta mögött nem sokkal letértünk a kékről a zöldre, hogy visszavigyen minket Héregre. Ez már nem volt olyan kényelmes, mint a kék, inkább ösvény volt, mint út, a trekkingekkel birkóztunk is a kövekkel, kidőlt fákkal, de Atti az erős montijával nagyon élt. Még downhillezni is tudott egy nagy szakadéknál - csak a végén esett egy lazát -mi meg még tolva is alig tudtunk lekecmeregni fentről. Innen már csak ereszkedés és a héregi erdészház mellett kiértünk az erdőből. Még egy utolsó létrázás - későn értünk oda és már zárva volt a kapu - máris Héregen voltunk. Felpakolás, indulás, kávé és kóla fogyasztás a falu szélén lévő, a focipálya melletti kisvendéglőben, hőstettek megbeszélése. Jó kis nap volt.


Az útvonal:



Összefoglalva:

• táv: 21 km
  
• út: erdészeti út, betonút, földút, turistaút, ösvény
  
• látnivaló: Gerecse, Héreg, Serédi kastély, Gerecse-kilátó, erdő
  
• infrastruktúra: bolt, kocsma Héregen
  
• kapcsolható: Tardos, Tarján, Bajna felé
• nehézségi fok: 70 pont
  
• gyerek: inkább csak nagyok