A legnyugatibb Csücsök

A címen még gondolkodom, valami frappánsabbat keresnék - persze sejtem én, hogy amint közzéteszem a bejegyzést, rögtön csökken az esélyem arra, hogy ezt meg is tegyem - szóval jó lenne valami kifejezőbb cím arra a megfoghatatlan hűha-élményre, amely a Vendvidéken ért, de legfeljebb majd megpróbálom körülírni.

Sokat kell utazni annak, aki az Undok Város közeléből el akar keveredni a Csücsökbe. Nekem majd' 300 kilométert kellett (ugye, hogy nem kis ország! Erről jut eszembe: még nyáron azt terveztük, hogy ebben a szünetben Franciaországba utazunk, egy barátunknak van nyaralója Gruissanban, odaadta volna egy hétre, csakhogy valaki ránézzen kicsit, szóval megnézegettem a googlemaps-on, hát, majdnem 900 kilométerre van Párizstól! Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet az, ha valaki ilyen messze lakik a fővárostól, vajon milyen gyakran juthat el oda, de nem ment. Marha messze van, na.)
A Csücsök nincs ilyen messze persze, de nem én lettem volna, ha nem próbálom meg a lehető legkevésbé kézenfekvő úton megközelíteni. Hőbörgött is a gps, eleget. Szentgotthárd volt az úticél, ott volt lefoglalva szállás, de mint az az utazási szokásaimból is sejthető, nem vagyok az a fajta aki, ha 14 órától lehet elfoglalni a szállást, fél 8-kor már ott toporog a szálloda előtt (rokonság, megtörtént eset). Autózgattunk át a Gerecsén, nyugatról kerültük a Vértest, aztán be, a Bakonyba. Zircen elfogyott a kalóriatartalék, kerestünk kajálóhelyet, de nem volt könnyű dolgunk: az Apátság mellett csak cukrászda van; kicsit tovább van egy étterem, de éppen áramszünet volt; a kórházzal szemközti, remekül kitáblázott étterem zárva volt. Nem húzom tovább, végül az Aranypatkó nevű objektumban sikerült elvetni a létező összes sulykot kajaügyben. Zseniális hely: komplex időutazás, vissza a 70-80-as évekbe, a terem, az asztalok, a teríték, az álmennyezet, a lámpatestek, minden a helyén volt. Pincérbácsi nagyon udvarias, nagyon jól csinálja a dolgát: figyelmes, de nem tolakodó. Szakácsbácsi még mindig a dunaújvárosi öntőmunkásokra főz, vagy bányászokra, én nem tudom. Nagyon jó, de akkora irgalmatlan kajahalmot, amit töltöttpulyka témakörben össze lehet hordani, sem azelőtt, sem azóta nem láttam! Aznap már nem kellett enni, de másnap se sokat. Fotó nem készült, akit érdekel fedezze fel!

Legalább este 7 volt, mikor Szentgotthárdra értünk. Herendtől a 8-as főút, már nem annyira izgalmas, de a Somló (és a Sághegy) miatt mindig szép, Körmenden rácsodálkoztunk a Gőzmalom étterem felújított épületére (ez később még fontos lesz), azután érkezés - Dublin Fogadó - lepakolás (konstatálom, hogy van internet; megnyugvás, majd rögtön utána megdermedek: lehet, hogy függő vagyok?!). Nyomás kávézót keresni, a zirci túlkapásra muszáj lenne valami koffein, hogy ne csak az emésztésre koncentráljak.
Kicsit Szigetvár-érzés (azzal még adós vagyok, majd megírom), kisváros, kevés ember, kevés hely. Három perc alatt körbejárjuk a központot, három a hely is, ahol kávézni lehet, beülünk az egyikbe. Gabcsi inna bort is később, kérdezem mi van.
Pincérlány szkazal: - Van borunk, igen, van.
Én: - Hű, de jó! Milyen? - Pincérlány nem tudja. Tényleg nem tudja, fel kell hívni a főnökét, vagy mi, mert itallapon nincs, tudomány megáll. Inkább nem kérek, majd máshol.
Kávézás után borkeresés következik, találunk éttermet a buszvégállomás felé. Töküres, mű-rusztikus, mű-paraszt, de jó hangulatú hely: bor is van, tudják hogy milyen, hoznak is, nosza!
Boroztunk, dumcsiztunk, maradtunk magunkban (2 órát voltunk, az ajtón nem nyitott be senki)

Jó, most jut eszembe: kedd este volt, és hát ez az időszak nem a főszezon, az biztos. Bár őszi szünet.., mindegy, nem értem. Nagyobb nyüzsgésre számítottam.

Másnap reggel, rövid reggeli, majd patika keresés (árpa, vagy mi, a szememen) aztán nyomás Felsőszölnökre, a Hármashatárhoz. Kellene még turistatérkép a jelzések miatt, úgy lennék nyugodt. Könyvesbolt, Tourinform, benzinkút, tökmindegy, sehol egy Őrség, vagy Vendvidék turistatérkép! Ti értitek ezt?! Oda mész, és ha nem viszel magaddal térképet, ott nem kapsz, mert a könyvesboltban csak a Dél-Dunántúl kerékpároskönyve, meg a Komárom-Esztergom Megyei Vendégváró kapható! Grrrrrr...

Ja, igen, a gps-be meg persze elfelejtettem betölteni a helyi térképeket...

Mindegy, bátor ember vagyok, megyünk térkép nélkül, érzésre. Felsőszölnökön autó letesz, hátizsák és gyalog tovább, az egyébként remekül táblázott, jelzett úton a határ felé. A táj elvarázsol: én még ilyen színeket hazai erdőben nem láttam!

(upsz, K-Meleonnal nem tudok képet beszúrni, át kell mennem IE-be, folyt. köv. mindjárt...)