Pilisszentlászlói hegymenet

Délutáni tekerést találtunk ki, kis hegymenettel, nagyjából ezt:




Visegrádon palota-játékok voltak éppen, ezért kissé nehezen találtunk parkolóhelyet, de egy félreeső zsákutcában ez is összejött. A főút mentén eltekertünk Lepencéig (a strand felújitása még mindig áll...), azután fel a hegyre Pilisszentlászló felé. A falu után lehagyott minket két vasember, legalább 40-el tekertek fel a hegyre. A lőtérig tartott a lendületük, defektet kaptak. Gondoltam megeresztek egy laza lassan-járj-tovább-érsz beszólást, de végül is maradtam a tudok-e segiteni kérdésnél. Mivel nem tudtam (nem volt nálam 2 méter küllőszalag) kepeszkedtünk tovább a pihenőig, majd a főútról letérve, az erdészeti úton tovább. A papréti erdészháztól ereszkedtünk a Fűvészkert felé, mig beértünk Visegrádra ismét. Fagyiztunk egyet, azután vissza a kocsihoz, és át Dunabogdányba, roston pisztrángot enni az útmenti büfében.

Kép is van:

Kis zöld tavacska

Kaán forrás, pihenő

Ördögmalom vízesés

Apátkúti patak

Igéretes aspiráns a hülyevállalkozásinév-verseny pontszerző helyeire...

Összefoglalva:

* táv: 26 km
* út: erdészeti út, betonút, földút, ösvény, turistaút
* látnivaló: Pilisszentlászló,Visegrád,Duna, Apátkúti-patak völgye, erdő, panoráma
* infrastruktúra: mindenféle Visegrádon; bolt, kocsma Pilisszentlászlón
* kapcsolható: Pilis, Szentendre,Pilismarót, Börzsöny felé
* nehézségi fok: 38 pont
* gyerek: csak a nagyok

Tanulmány-úton

Amint az esetleg idetévedő olvasó tapasztalhatta, tartottam egy kis szünetet. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem bringáztam, dehogynem, csak nem a célterületen, hanem Olaszban. Nem bringatúra volt, csak laza tekerések Pisában, Firenzében és Marina di Massában. Sem térkép, sem leírás nem lesz, de szándékozom néhány gondolatot bepötyögni, később.

... kis idő múlva ...

Na, most van a később. Szóval, ami nagyon meglepett: most voltam ötödik alkalommal Olaszországban, de eddig vagy én néztem másfelé, vagy valami megváltozott, mert megdöbbentően sok bicajost lehetett látni az utakon! Jellemzően két, egymástól szélsőségesen eltérő szemlélettel és csoportal találkoztunk: az egyik a lomokkal járó brigád, ahol még egy 30 éves kemping bicóval is komoly rangod lehet, a másik az óberbringások kasztja, Trekkek, Bianchik, komoly bringák, mindenki beöltözve: mez, sisak, kesztyű, és kőkeményen tolják hegynek felfele. Átmenet nincs. Csilivili Tesco-monti nincs. Egyáltalán, monti inkább csak az első csoportban, de a lepattant kivitel, tudod, amit le sem kell zárni, mert a kutya se' bántja. Csak országúti versenygépek, meg a lomok.
Párma után La Spezia felé haladtunk fel a hegyekbe. Direkt a főúton mentem, egyrészt spórolásból - extrém drága az olasz autópálya használat - másrészt, hogy lássunk is valamit, ne csak alagutakat. Remélem nem csal az emlékezetem, most lusta vagyok utánanézni, de nagyjából 1200-1400 méter között haladhattunk, és többször akadtunk össze felfelé tartó bringásokkal. Elmentünk egy éppen nyújtózkodó, többieket váró, nagyjából 70-75 év körüli öregúrral is, egy kegyhelynél. Mez, sisak, kosszarvú és egy fitt öregember! Na, itthon ilyet nem sűrűn látsz!
A Gardánál is: rengeteg futó, bringás, és mindenki beöltözve, komolyan. Bírtam, nagyon.

Az autós hozzáállás is érdekes volt, ez is meglepett: a bicajosra nagyon vigyáztak. Lassulás, ha nem bírt kerülni, akkor inkább mentek mögötte, semmi parázás, semmi idegeskedés. A zebránál ugyanakkor gyalogosként semmi respekt, le ne tedd a lábad, mert nem fog tudni megállni, nem kalkulálja be tudniillik. Szépen ki kell várni, amíg messze sehol se jön senki. Zebra ügyben jobban állunk, 1:0 ide, de nálunk meg a bringást veszik szarba, úgyhogy 1:1.

A kerékpárutakról: nekik is van még hova fejlődni, a német-holland-dán szint még messze, de nagyon sok helyen operálnak a felfestett kerékpársávokkal. Südtirol érdekelne, baromi szép a táj, vajon vannak-e kerékpárutak, mert oda nagyon elmennék, de erről most nem szereztünk tapasztalatot. Lejjebb, a Garda körül biztos, hogy nincs egybefüggő kerékpárút, mert nagyon sok szakaszon nincs is annyi hely, a főút szélén kell menni, de ott meg nem mindig volt kerékpársáv. Még szerencse, hogy mint említettem, vigyáznak az autósok. De baromi nehéz volt csak az útra koncentrálni azon a csodaszép tájon!