Burda kerülés

Ez még tavaly nyár elején volt, Attival csináltuk meg, de berakom, mert jó kis túra, érdekes és nem igazán ismert hely. Esztergomból simán meg lehet csinálni.

Ez volt az útvonal:



Viszonylag korán indultunk Dorogról, eseménytelen tekerés után értünk Esztergomba, majd át a hídon Párkányba. A híd után jobbra fordultunk, majd azon az úton egyenesen ki a városból. A kivezető úton a jellegzetes, "érdekes" logikájú szlovák kereszteződés után tovább Garamkövesd felé. A vasúti felüljáró után elfordultunk jobbra (ha továbbmentünk volna Garamkövesdre lehet, hogy jobban jártunk volna) azután végig a Garam gátján, majd a vasúti hídon át a folyó másik oldalára. A hídon nem volt kerékpáros, de talán még gyalogos sáv sem, így elég izgalmas és valószínűleg illegális volt. Ezért mondtam, hogy talán jobb lett volna bemenni a faluba.
A Garam után kis tekerés egy földúton, aztán lassan felértünk a Helembára vezető útra. Itt éppen annyi hely van a hegy és a Duna között, hogy elfér az út meg a vasúti pálya. Végig tekertünk egészen Helembáig, majd át a falun, ki a gáthoz. Ez a gát már az Ipoly gátja, látszanak a szemközti Ipolydamásd házai. A gáton el lehetne menni az Ipoly-torkolat irányába is, akkor Szob lenne a másik oldalon. Ott megy át a vasúti híd, meg kellene nézni egyszer, lehet, hogy ott is át lehet kelni.
Helembáról kifelé haladunk néhány métert a falu utolsó házai között, aztán susnyásba visz az út - de még járható - majd egy kis mező, és bekanyarodik az Ipoly mellé. Innen jó pár kilométeren keresztül közvetlen a folyó mellett haladunk, balról meg a hegy. Néhol csak annyi hely van, hogy az út éppen elfér. Az erdő csodás, a folyóban horgásznak néhányan, a hangulat nyugis és békés. Élvezzük az utat, aztán elérünk egy méhésztanyát, és párszáz méterrel előttünk már látszanak Leléd szélső házai. Áttekerünk a falun, a közepén nagyon kemény emelkedő, nem is bírjuk a tetejéig, leszállunk és toljuk. Jobb is, mert a kilátást ki kell élvezni. Az Ipoly medencéjét látjuk, előttünk Szalka és Letkés, meg a folyó és a két oldalán a gátak. Kinézelődjük magunkat, feltoljuk még a maradékon, aztán tekerünk egy kicsit erdőben, mig beérünk Bajtára. Kis falu, gyorsan átszáguldunk rajta - előbb emelkedett, most lejt - azután kiérünk a Szalka-Párkány közútra és azon tekerünk tovább. Garamkövesdnél felbukkan a Bazilika - szeretem innen nézni - még néhány kilométer és beérünk Párkányba. Még egy nagyadag fagyi, meg a szokásos kóla-kávé kombó, és mehetünk haza. Esztergomból sajnos nem lehet értelmes úton kitekerni Dorogra, csak a forgalomban. Az meg nem élvezet, hanem kemény meló, de túléltük. Az Ipolyért és a Burdáért megérte.

Összefoglalva:

• táv: 49 km
  
• út: közút, földút, ösvény,
  
• látnivaló: Ipoly, Garam, erdő
  
• infrastruktúra: mindenféle Esztergomban és Párkányban; bolt, kocsma Helemba, Leléd, Bajta, Garamkövesd
  
• kapcsolható: Pilis, Börzsöny
• nehézségi fok: 63 pont
  
• gyerek: csak nagyok és inkább Esztergomból
  

Somlyó-kerülők

Attival indultunk el idei első nagyobb bringa túrára (nemrégen voltam már Gabcsival egy lazábbat, de az csak bemelegítős volt) Atti néhány hete tért vissza egy három hónapos kerékpártúráról, az ő kondijában nem kételkedtem. A magamét magasan túlértékeltem, ily módon kiegyenlítettem erőviszonyokkal és azután önbizalommal feltöltve pattantam nyeregbe. Hát, toltam is, sokat...
Tarjánban, a falu központjában lévő benzinkútnál tettük le az autót (100 méterre van a Sziget Panzió, nagyon-nagyon jó konyha, kellemes szállás, az egyik kedvenc helyem a régióban!)
Elindultunk Tatabánya felé a közúton. Emelkedő rögtön, lihegtem is szépen - sajnos ebben az időszakban még cigiztem, csak napi pár szálat ugyan, de azt is nagyon meg lehet érezni -aztán kis lejtő, majd megint emelkedik. Tekertünk egészen a tornyópusztai elágazásig, ahol le is kanyarodtunk balra. Megint csak emelkedő - jól indul, gondoltam, a guglimepsz-en nem látszott ez a marha emelkedő - aztán kész, vége, levegő elfogy, lóról, tolás. Öcsém meg lazán tekereg, közben nyomja a dumát. Önbizalmam elszenvedi az első komoly mélyütést. És gyanítom, hogy ez nem az utolsó...
Elérjük lassan Tornyópusztát. Visszaszállok. A bevonulás legyen dicsőséges! Elég kies hely, néhány ház és egy csomó téesz épület, mindenféle csarnokok, gépek ilyesmik. Balról elhaladunk egy csarnok mellett, tovább a betonúton. A változatosság kedvéért emelkedik. Még mindig tekerek. Sorompó zárná el utunkat, ha zárva lenne, de nyitva van. Folyamatosan emelkedik, egy kanyarban megint leszállok, nem bírom. A ciginek mennie kell - gondolom szilárdan, mint kőszikla. Pont jókor, Gabcsi úgyis hív - Balatonon van továbbképzésen - legalább kifújhatom magam. Kanyargós az út, néha zavart érzek a térerőben, haha!
Haladunk tovább, erős emelkedés (pár hónap múlva persze nem lesz ez olyan erős, de most még padlón a kondi) útelágazódáshoz (haha) érünk. Balra vissza lehetne menni Tarjánba a piroson, jobbra megy tovább a betonút kikerülve a Somlyót, mi pedig a kettő között, a kéken mentünk tovább. Most már földúton, ösvényen haladunk felfelé, még mindig kaptató. Mindjárt felérünk. A Somlyó tetején nincs erdő, jól ellátni mindenfelé, gyakorlatilag körpanoráma, csak a hegy alatt lévő horgásztó nem látszik. Kinézelődtük magunkat, elindulunk lefelé. Elhaladtunk a Somlyóvár kulcsosház mellett - itt még tettünk egy rövid kitérőt balra, szép kilátás Tarjánra - és gurulás lefelé. Egy idő után letértünk a pirosról - pillanatnyilag jó ötletnek tünt - és egy egyenesen Vasztély felé vezető földúton haladtunk az erdő és egy szántó szélén. A földútnak azonban vége lett, újra vissza kellett találnunk a pirosra. Kis kevergés után kitaláltunk a Vasztély előtti közútra, ott ahol a gazdag emberek csinálnak maguknak lovastanyákat gondolkodó-tóval. Átkerekeztünk Vasztélyon, pici kis hely, eldugott zsákfalu, halálnagy nyugi, és jelöletlen úton Kossuthvölgy, illetve Télizöldes érintésével Gyarmatpuszta felé haladunk. Az út az elején elég jó földút, azután traktorral széttúrt földút, de azért győzzük. Elérjük azt a kereszteződést, ahol balra el lehet menni a tarjáni horgásztóhoz, de mi jobbra fordulunk Gyarmatpuszta felé. Földút, széles, és mindkét oldalán hatalmas vadgesztenyefák.
Mintha lapos lenne a hátsókerekem. Leszállok, pumpálok. Elérjük a kastélyparkot, jobbról már téglakerítés. Megint lapos. Ez defekt. Pumpálok megint, nincs nálam defektjavító. Megérkezünk Gyarmatpusztára, megállunk a pihenőhelyen, és elpusztítjuk készleteinket. Attinak tetszik a hely, nyugis, csöndes. Félórás csendespihenő és újabb pumpálás után - tökre leengedett a gumi - útrakelünk vissza, Tarján felé. Közúton haladunk, emelkedik, de most - biztos a pihenő miatt - még bírom. A kerék nem annyira, amint elérjük a Tarján-Gyermely közutat, le kell szállni pumpálni. Aztán megint, két kilométerenként. Közben még egy nagy emelkedő, leszállok, tolom inkább. Azután elérjük Tarján, egy nagy lejtő után a biztonság kedvéért megint egy emelkedő. Megint csak tolva tudok felmenni. Nem értem, tavaly ősszel nem voltak problémáim ezen az úton. Néhány temetőből hazatérő néni hasit el mellettem, 40 kilós Csepeleken. Önbizalmam romokban. A cigire fogom, és ezt rögtön meg is osztom öcsémmel, aki az egész utat végigtekerte, dumálgatta velem.
800 méter felszabadult gurulás - a lejtő aljában már ott az autó, hurrá - felpakolás. Átállunk a Sziget Panzió parkolójába, bemegyünk még egy kávéra-kólára. Addig-addig helyezkedem, amíg eltöröm a teraszon az egyik összecsukható teakszéket. Biztos repedt volt már, de azért nem semmi 750 forintos cehhel 20000 forintos kárt csinálni! Bevallok, szabadkozok, mosolyognak: semmi baj, előfordul. Mondom én, hogy jó hely!



Összefoglalva:

• táv: 46 km
  
• út: ösvény, járható, kemény földút, erdészeti betonút, vagy közút
  
• látnivaló: Somlyó, Gyarmatpuszta, kastély, tó, tarjáni horgásztó, panoráma
  
• infrastruktúra: Tarjánban bolt, étterem, panzió, benzinkút, Gyarmatpusztán bolt, víz, egyébként semmi
  
• kapcsolható: Epöl, Tarján,Vasztély, Héreg, Vértes felé
• nehézségi fok: 109 pont
  
• gyerek: csak a nagyobbakkal